Szilvamagozás, lekvár- főzés, ciberekóstolás ma a program a K. Schriffert Hagyományőrző Körben, akik kora reggel óta serényen dolgoznak a Mária kegy- és emléktárgyak gyűjteményének épületében, annak is az udvarán. Óriási üstben rotyog a 70 kiló szilva, amely ott- jártunkkor még bordós árnyalattal bírt, de már elérte a „cibere kort”. A kör tagjai a cseresznyefa hűsében kártyázgatás és emlékek felelevenítése mellett biztatják a rendíthetetlenül lekvárt kavaró Pista bácsit.
– Egykor minden háznál volt szilvafa, alapvető volt tehát, hogy ősszel hagyományosan lekvárt főztek a házaknál. Összejött a család, összehordták a szilvát, és egyben megfőzték az egészet. Bár most mi már üvegekbe töltjük, hajdanán köcsögökben tároltuk a lekvárt. Tartósítószer sem kellett bele, mert a jó besztercei szilva olyan magas cukortartalommal bírt, hogy nem volt szükség szalicilra. Kenyérsütés után tepsire helyeztük a köcsögöket és betoltuk a sütőbe, mert úgy gyorsabban száradt, gyorsabban keményedett meg a lekvár teteje. Végül hólyagpapírral lefedtük, és egész télre megvolt a csemege – mesélték egymás szavába vágva a kör tagjai régi emlékeiket.
Kovácsné Murvai Zsuzsa, a hagyományőrző kör elnöke elmondta, tavaly elevenítették fel az egykori németvárosi lekvárfőzés hagyományát, és idén is meghirdették a szilvás sütemények versenyét. Nagy szerencsénk, hogy Bánhegyi József felajánlott egy fa kavarószerkezetet, neki köszönhetően kicsit könnyebben megy az egész napos kavarás, nem csapkod ki a lekvár, és egyenletesebben is lehet vele dolgozni. Sok látogató kukkantott be az udvarra, a németvárosi ovisok, implomos diákok és a Göndöcs Benedek Szakképző Iskola tanulói is megízlelték a még meleg ciberét.
