1566. szeptember másodikán vonult ki a várvédők maradékával a gyulai várból Kerecsényi László várkapitány, s adta át az akkor már védhetetlen végvárat a török hódoltság leghosszabb várostroma után a szultán unokaöccsének, Pertáf pasának. Erre a szomorú eseményre emlékeztek a gyulai várban pénteken délután. A török persze nem tartotta a szavát, s a szabad elvonulás ígéretében bízó magyarokat leölték vagy rabságba vetették. A végsőkig kitartó kapitányt elfogták, majd Sztambulban kivégezték. Tragikus sorsát tetézték azzal, hogy a vár feladása miatt sokáig árulónak tekintették.
A sok érdeklődőt vonzó megemlékezés vendégváró reneszánsz zenével kezdődött, majd harcászati bemutatóval folytatódott. A tisztelgőket Gajda Róbert alpolgármester, országgyűlési képviselő köszöntötte, aki elmondta, hogy a gyulai vár ma is büszkeségünk, ahol két tucatnyi teremben mutatják be hét évszázad történelmi emlékeit, illetve itt működik a város kulturális életének meghatározó eleme, a Várszínház. Olyan értékek halmozódtak itt fel a történelem évszázadai alatt, amelyet óvni, védeni és szeretni kell.
Erdész Ádám remek előadásban elevenítette fel a vár ostromának előzményeit, lefolyását. Hangsúlyozta, hogy a történelemtudomány felmentette Kerecsényit az árulás vádja alól, s ma ugyanolyan hősként emlékezhetünk a gyulai várvédőkre, mint a szigetvári hősökre. A július 2-án kezdődő ostrom a leghosszabb volt a török hódoltság ideje alatt. Pertáf 30-40 ezer emberével szemben mintegy másfél ezer magyar és rác katona, valamint 600 német puskás állt szemben. A várvédők 14 rohamot vertek vissza hősiesen, de fokozatosan visszaszorította őket a túlerő a belső várba. A temetetlen halottak miatt kitörő járvány, a víz és élelem hiánya, az elmaradó segítség miatt a vár védhetetlenné vált. A küzdelem hevességét jellemzi, hogy a várat alig félezer védő hagyta el a kivonuláskor. A török halottak számát is több ezerre teszik. A várvédők mindent megtettek, ami lehetséges volt.
A rendezvényre látogatók között nagy sikert aratott a korabeli ruhákban és fegyverekkel megvívott harci bemutató, mely alapján a néző levonhatta a következtetést, hogy középkori harcosnak lenni sem volt egy leányálom.
Szombaton már a gyerekek vették birtokba a várat, hiszen itt ünnepelhették a Magyar Mese Ünnepét. Mesefilmek, játszóház, diafilmvetítés és bábszínház várta a kicsiket. De – különösen a fiúk – érdeklődve szemlélték az apróságok az íjászok és a középkori harcosok bemutatóját is.
