Hatodik nagy nemzetközi versenyét rendezte meg városunkban a Gyulai Kutyás Agility Szabadidősport Klub. A Gyulai Városi Sportcsarnokban és környékén bonyolították le Alt Sándorék az Ifjúsági Európa-bajnokságot. A versenyre hat országból érkezett nevezés, s végül a németek távolmaradása miatt öt ország fiatal sportolói – kutyák és emberek – mérték össze tudásukat.
A város nem volt idegen az osztrákok, csehek, olaszok és szlovákok számára sem, hiszen harmadik alkalommal nyerték el a gyulai agilitysek a rendezés jogát. És most is éppen olyan jól érezte magát mindenki, mint az első két alkalommal. A külföldi vendégek elsősorban a remek hangulat miatt szeretnek Gyulára jönni, ahogy elmondták, ezt a családias légkört, szívélyes vendéglátást, remek szervezést nagyon nehéz túlszárnyalni. És ez a legnagyobb elismerés azok számára, akik időt, energiát és anyagiakat nem kímélve önkéntes munkával megszervezték és lebonyolították a versenyt.
Ifjúsági Európa-bajnokságot 2002 óta rendeznek. A versenyt három korosztályra (speciál – 19 évesek, junior – 15–18 évesek, gyermek – 14 év alattiak) bontva, korosztályonként három méretosztályban (mini, midi, maxi – értelemszerűen a méret a kutyákra vonatkozik) bonyolítják le. Az egyéni versenyek mellett a csapatok is versengenek.
Pénteken és szombaton egész nap zajlottak a versenyek. A legnagyobb figyelem természetesen a magyar sportolók eredményeit kísérte. Nem szerepeltünk rosszul.
A legidősebbek között Czinóder Réka Bizi nevű társával aranyérmet szerzett a mini méretosztályban. Midi méretosztályban Lukács Hella harmadik helyezést ért el Bömbivel.
A juniorok között a csehek taroltak, de egy harmadik helyet itt is begyűjtöttünk a mini méretosztályban Horváth Lívia és Lotti révén.
Legjobban mégis a legfiatalabbak között szerepelt a magyar csapat, s ez nagyon biztató a jövőre nézve. A midi méretosztály kivételével mindenütt legalább két magyar páros állhatott dobogóra. A minik között Csatlós Petra győzött Tappancs nevű kutyájával, Hagyó Dorina Bridával bronzérmet gyűjtött be. A maxi méretosztályban Kovács Borbála és Brigi nyert, a harmadik helyet pedig Springinzeisz Ágnes szerezte meg Diesel nevű ebével.
Csapatban a magyarok nyerték a midi méretosztályt, valamint három harmadik helyet is szereztek, s ezzel a legeredményesebb válogatottként zárták a versenyt.
Nem véletlenül az az első gondolata az embernek, hogy az agility leginkább a lovassporthoz hasonlítható. A hagyomány szerint az első agilitybemutatót egy lóimádó kutyás eszelte ki. Ennek lényege az volt, hogy egy rögzített akadályokból álló pályát kellett teljesítenie a kutyának és gazdájának, meghatározott sorrendben. Az nyer, aki a legrövidebb idő alatt teljesíti a pályát. Akárcsak a lovaglásban. Két kutyás klub tagjai mérték össze tudásukat, s a versenyszerű bemutató olyan siker lett, hogy sorra szervezték a hasonló rendezvényeket. Megszületett egy új mozgalom, az agility. Népszerűsége nem véletlen. Egyrészt rendre, fegyelemre szoktatja a kutyát és gazdáját egyaránt. Az egyesületi élet a közösségi szellem erősítésén keresztül alakítja a jellemet. A csapatsport jelleg az összetartozás, az egymásra figyelés, a kölcsönös segítség jelentőségére neveli a sportolókat. És végül, de nem utolsósorban a szurkolók látványos, pergő ritmusú bemutatókat láthatnak, amely igen szórakoztató esemény.
A ma is használatos versenyszabályok a nyolcvanas években alakultak ki. S alig telt el két évtized, a kutya–ember-páros sport meghódította Magyarországot is. 2001 elején már Gyulán is megalakult az agility klub. És hogy nem csak amatőr szinten dolgoztak, jól jelzi, hogy egy esztendő múlva a világon elsőként szerveztek versenyt a mozgássérült agilitysek számára. A Paragility Világkupa nagy sikert aratott. Az első versenyen 11 induló vett részt, de a legutóbbin Hollandiában már 76 páros ment végig az akadálypályán. A mozgássérült kutyások számára az agility sport, szórakozás és terápia egyszerre. No és nem utolsósorban hozzájárul ahhoz, hogy teljes értékű életet éljenek. Alt Sándor, a gyulai agilitysek elnöke élete egyik legnagyszerűbb tettének tartja a paraagility sport létrehozását, hiszen sok embernek ad erőt, hitet, önbizalmat a versenyeken való indulás, a felkészülés. Baráti körben tréfásan el szokta mondani, ha ő ezt Amerikában találja ki, ma semmiféle problémája nem lenne a megélhetéssel kapcsolatosan.
Az ünnepélyes eredményhirdetés után Alt Sándort kértük meg, hogy értékelje a rendezvényt. A gyulai klub elnöke magát a versenyt nagyon sikeresnek tartja. Szokás szerint kiváló volt a hangulat, a fiatalok és kísérőik remekül érezték magukat Gyulán, ahová mindig szívesen jönnek. Megállapodtak a jövő évi verseny helyszínéről is, az olaszok látják vendégül az ifjúsági korosztályt. Akadnak azért gondok is. Az ifjúsági Európa-bajnokságot a csehek kezdeményezésére 2002-ben rendezték meg először. Amatőr alapon történt a szervezés, az egyes egyesületek kialakították a nemzeti válogatottakat, mert akkor még nem mindenütt volt nemzeti szövetség. A versenyeken eldöntötték a következő évi helyszínt is.
Aztán az üzlet is felfigyelt a lehetőségre. Az első versenyre jelentkező öt országból néhány év alatt tizennégy lett, amire már a európai ebtenyésztő közösség is felfigyelt. Előbb megpróbálták saját ellenőrzésük alá vonni a versenyt, majd amikor nem jártak sikerrel, létrehoztak egy ellenrendezvényt. Hasonló külsőségekkel, ugyanazon időpontra. És igyekeztek ellehetetleníteni az amatőr szervezésű bajnokságot.
Hogy miért nem lehet az erőket összevonni? Alt Sándor szerint a pénz okozza a feszültséget. Az európai ebtenyésztő szervezet meglátása szerint arra törekszik, hogy a felnőttekhez hasonlóan az ifjúsági korosztálynál is úgy alakítsa a versenyszabályokat, hogy a bajnokságokon csakis kizárólag fajtatiszta kutyákkal lehessen részt venni. Az agility lényege ugyan nem azon múlik, hogy a kutyusnak van-e pedigréje vagy nincs, de a tenyésztőknek nem mindegy, hogy keverékek is részt vehetnek-e a versenyeken. Egy-egy fajtatiszta sportolási célra is alkalmas kutya tenyésztői ára a csillagos eget ostromolja. Ha csak ezek versenyezhetnek, mint a felnőtteknél, akkor az üzlet újabb piacot hódít meg. És ez sok pénzt jelent.
Hogy mi lehet a megoldás? Ha az agilityt mindenütt elismerik sportként, akkor az egyesületek állami támogatásokhoz juthatnak, s továbbra is megrendezhetik a keverék kutyák versenyét is. Ha nem járnak sikerrel, akkor csak fajtatiszta ebek számára lesznek agility versenyek, jelentősen leszűkítve a résztvevők körét, a komoly anyagi terhek miatt. És ez nagy baj, mert ma még rengeteg fiatal versenyez, de nagyon nehéz az ifjúságot bármilyen sporttevékenység irányába motiválni. Ha egy kutyáért százezreket kell kifizetni, lényegesen kevesebb versenyző lesz majd. Ez a küzdelem tétje. Nem is olyan kicsi.
