A Gyula Televízió Sorsforduló magazinja általában egy érdekes embert vagy esetet, talán egy betegséget hivatott bemutatni. Most egy olyan fogalmat ismerhetnek meg a legújabb részből, amely talán kivétel nélkül mindenkit érint: ez a megöregedés, amikor az ember magára marad.
A Gyulai Kistérség Egységes Szociális és Gyermekjóléti Intézménye munkatársai jóvoltából három olyan családot ismerhetnek meg a műsorban, akiknek a mindennapok elképzelhetetlenek lennének a házi segítségnyújtás nélkül.
Első utunk Pali bácsihoz vezetett Dénesmajorba. Első pillantásra már az meglepő volt, hogy igen rendezett udvar fogad minket. Rex, az óriási kaukázusi juhászkutya is barátságosan üdvözöl, látszik rajta, hogy bár kennelben él, viszont az hatalmas, és a kutyának jó dolga van. Gyönyörű barackfák, szépen nyírt fű és még az igen kényes rózsa is az ápoltság benyomását nyújtja. Beljebb lépve látszik, hogy a házban is tisztaság van. Pali bácsiék szerény körülmények között, de rendben és szeretetben élnek. A kamra gazdagon megpakolva, még egy „dénesi vastag” is lóg a mestergerendáról. A hűtőláda zöldségekkel van tele. Ez természetes is, hiszen a ház uránál a közelmúltban 23-as vércukorszintet mértek. Az ebédlőben körbenézve látszik, hogy ez a ház legfontosabb szobája. Emlékek az asztalon, fiatalkori képek a falon és húsz-harminc éves nótakazettából is van vagy két tucat.
Az is látszik, hogy Pali bácsiék nagy Hofi-rajongók. A helyiség központi helyén mégiscsak a legfontosabb információk vannak kitűzve: mentők, háziorvos, ügyelet. Pali bácsiék elsők között csatlakoztak a házi segítségnyújtás programhoz. Számára a legfontosabb, hogy mindig nyakában lóg a jelzőrendszer piros gombja, mint mondta, nyugodtsággal tölti el, hogy ha azt megnyomja, húsz percen belül ott a segítség. Amíg mi Pali bácsival készítjük az interjút, a házi gondozó gyorsan felmossa a fürdőszobát, kitakarítja a WC-t és kicsit pakolgat. Azt mondja, sokan nem is gondolnák, hogy egy-két óra alatt mennyi házimunka végezhető el. A legtöbb idő, amit egy gondozó egy ellátottnál eltölthet, az napi legfeljebb négy óra. Pali bácsiéknál ennyit tudtunk időzni, máris autóba szálltunk, mert már vártak ránk a következő helyen.
Orosz László és neje, Ica néni olyan dolgot élt meg a közelmúltban, melyet sok ember nem is tudott volna feldolgozni: nemrég vesztették el unokájukat, akit ők neveltek és gondoztak. Így, betegen is úgy gondolják, hogy menni kell tovább…
Innen az intézmény igazgatónőjéhez mentünk, aki megosztotta velünk, hogy nem a magány a legnagyobb probléma az idős ellátottaknál. Szilágyiné Tóth Erzsébet szerint a gond ott kezdődik, amikor a társadalomtól elszigetelve él valaki, idegenül mozog embertársai közt.
A műsorban elhangzott egy döbbenetes szám: egy alig több mint 30 000-es kisvárosban 540 ember éli mindennapjait házi segítségnyújtással. Érdemes azon elgondolkodni, hogy ha csak havonta eggyel többször látogatnánk meg a nagyszülőket, vagy mondjuk hetente minimum egyszer felhívnánk őket telefonon, vajon létrejött volna ez a cikk…?
