Valódi csemegét jelentett a színházszerető közönség számára a vilniuszi társulat, az OKT által színpadra állított Miranda. A Shakespeare A vihar című művén alapuló darabot Oskaras Koršunovas rendezte.
A tizenegy napos Shakespeare Fesztivál utolsó produkciójaként, a művelődési házban bemutatott előadás különlegességét az adta, hogy a világhírű litván rendező Gyulán mutatta be először a darabját. Világpremierhez méltóan, az előadás végén többen állva ünnepelték a darab szereplőit, Povilas Budryst (Prospero) és Airida Gintautaitėt (Miranda). A látványos siker nem véletlen, a két színész alakítása lehengerlő volt.
Kiváló rendezői ötletként, a dráma minden szerepét Budrys és Gintautaité alakítja. Koršunovas ezzel egyrészt kitágítja az értelmezői teret, másrészt nem titkolt szándékként, nagy hangsúlyt fektet a színészi játékra.
A litván rendező értelmezésében A vihar elsősorban társadalmi dráma, ezért hiányoznak belőle a hagyományos értelemben vett tündérmesei elemek. A történet ebben a feldolgozásában a brezsnyevi időszakban játszódik, helyszíne Prospero lakása, pontosabban nappalija, amely ugyan nem a Shakespeare-dráma lakatlan szigete, mégis egy elszigetelt, zárt világban él itt a könyvei között a politikai száműzött apa és járni képtelen, nehezen beszélő lánya, Miranda.
Az előadás díszletei, a bútorok, a dísztárgyak és a könyvek a hetvenes évek egyenlakásait idézik. A nyitójelenetben az apa tesz-vesz a nappaliban: telefonálni akar, a rádióval bíbelődik, megpróbálja megetetni fogyatékos lányát, vodkát tölt magának, sakkoznak, majd sokadszorra olvassa fel lánya kérésére A vihart. A televízióban a Hattyúk tava látható, a rádióban, mely fontos szerephez jut a darabban, a helyi adó adása mellett, néha felsejlik egy Boney M.-dal. A játéktér hangsúlyos része a szobaajtó mögötti tér. Az ajtó üvege mögött füsttel, dörgéssel, villámlással idéződik meg a hajótörés, miközben a vacsora melegszik a konyhában.
A cselekmény szálai párhuzamosan futnak egymás mellett, hagymahéjszerűen rakódnak egymásra az egyes rétegek. A szoba szűk terében, a mesélés alapszituációjából, apa és lánya történetéből kiindulva elevenedik meg A vihar szereplőinek története, miközben az álom- és látomásszerű jelenetek, a Prospero és Miranda által megjelenített figurák, egyúttal a szereplők belső világába kalauzolnak, finom feszültséggel töltve meg a színdarabot. Gintautaité Ariele, a légi szellem eksztatikus táncot lejt, s a szekrénybe tuszkolva követeli a szabadságát. Budrys Calibanja egy porszívócsővel demonstrálja férfiasságát, majd a földre taszított, kiszolgáltatott Mirandával erőszakoskodik. Ferdinand, a nápolyi király fia, piperkőc, nevetséges alak. Prospero lányával szövődő románca komikusan hat a színpadon.
A dráma cselekményét tökéletesen egészítik ki a hang- és fényhatások, elválasztva és összekötve az egyes jeleneteket. Koršunovas darabját nagyfokú koncentráltság jellemzi, az előadás minden egyes eleme harmonikusan illeszkedik a kompozícióba.
A látomásszerű zárójelenetben, mely keretbe foglalja a darabot, Miranda táncol kifinomult balett-mozdulatokkal, villódzó stroboszkópfényben a Hattyúk tavára.
E csodálatos vízió végül megnyugtató végkicsengését adja a művészet mibenlétét és a korszak társadalmi, emberi vetületeit is boncolgató színdarabnak: az alkotás, ha az én morális lelki-pszichés sérülései nem is kerülhetők el, vigaszt, védelmet jelenthet e nyomasztó, elszigetelt létben.
