Nemsokára a Várszínház alapításának 50. évfordulóját ünnepelhetjük, de állandó nyári színháza éppen 110 éve van a városnak. A Göndöcs-népkertben fából épített színházban 1901 júliusában tartották az első előadást: egy szegedi társulat Erkel Hunyadi László című operáját adta elő.
A színkör létrejötte a maga korában egészen különleges történetnek számított. A sikeres színházalapításhoz kellett egy kis szerencse és két, Tháliának elkötelezett, rátermett ember. Egyikük a Gyulán megjelenő Békés című hetilap főszerkesztője, Kóhn Dávid volt, aki imádta és értette is a színházat. Ditrói Mór, a Vígszínház alapítója meg is hívta maga mellé színházi titkárnak, de ő némi habozás után szülővárosát választotta.
A századforduló környékén az volt a szokás, hogy a kőszínházak társulatai nyáron olyan városokba költöztek, ahol nem volt állandó színház. A Gyulára készülő direktorok a nyári szezon előkészítésekor először mindig Kóhn Dávidot keresték. Így tett 1901-ben Krecsányi Ignác, a szegedi társulat igazgatója is. Mivel úgy látta, nincs megfelelő nagyságú színházterem Gyulán, azt kérte a főszerkesztőtől, eszközölje ki a városnál, hogy nyárra kölcsönzött faanyagból alkalmi arénát építtethessen, amelyet majd az évad zárása után lebontat.
A színházi világban otthonos Kóhn úgy gondolta, itt az alkalom az állandó gyulai nyári színház megépítésére. Tudta, hogy a belügyminisztérium költségvetésében minden évben van 10 000 korona színházi célokra. Ebből a szerény összegből kaphattak némi támogatást azok a vándortársulatok, amelyek annyira elszegényedtek, hogy már tovább menni sem tudtak. A lapszerkesztő azzal az ötlettel állt elő, hogy a vészhelyzetekre tartalékolt keretből a belügyminisztérium tíz éven keresztül folyósítson évi 1600 koronát Gyulának, s azt is elintézte, hogy e garancia fejében a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület az építési költségeket egy összegben, alacsony kamat mellett meghitelezze. Mellesleg Kóhn ennek a banknak volt a munkatársa, a lapszerkesztést amolyan közösségszolgálatnak tekintette.
Természetesen azt is tudta, ha egy vidéki újságíró állna elő ilyen ötlettel, az a minisztériumi ügyintézés labirintusában nem jutna messze. Gondosan papírra vetett tervével, Lukács Györgyöt, a megye főispánját kereste meg. Az ugyancsak színházszerető Lukács főispáni kinevezése előtt tíz éven keresztül a belügyminisztérium megbecsült tisztviselője volt, s jól ismerte a színházi ügyek referensét is. A főispán vette a fáradtságot, és a Kóhn Dávidból és Krecsányi Ignácból álló deputációt maga vezette a minisztériumi kihallgatásra. Az eredmény meg is lett, az ügy még a megbeszélés napján a belügyminiszteri posztot is betöltő miniszterelnök, a manapság gyakran emlegetett Széll Kálmán elé került. Ő támogatta a kérelmet, de tíz évre szóló tartós kötelezettséget csak a minisztertanács vállalhatott. Ezt az ügyet azonban a jó szerencse röpítette előre, a következő minisztertanácson már jóvá is hagyták a kérelmet.
A város áprilisban döntött a színház helyéről, a képviselőtestület vállalta a villanyvilágítás költségeit s még néhány kisebb kötelezettséget. Ezt követően a színházépület – páholyokkal, erkéllyel, karzattal, zsinórpadlással – június végére elkészült. Két gyulai faipari cég építette meg az egyszerű, de színházi szempontból praktikus épületet. Ettől kezdve nyaranta mindig volt színház Gyulán. Sőt a gyulai színkör építése országos minta lett, az első világháború előtt hasonló módon adott állami támogatással több nyári színház épült az országban.
A nyári színkör épületét 1960-ban bontották le, emlékét levéltári iratok és régi újságcikkek mellett Simonyi Imre versei őrzik.
