Kiváló hosszútávfutónk, Biri Ferenc nagy fába vágta fejszéjét, amikor megcélozta a svájci Alpok háromezres csúcsainak egyik legismertebb meredélyét az elmúlt hetekben.
Hosszú évtizedes múltra tekint vissza a Zermatt Hegyimaraton futóverseny – 1230 méterről ívelő úton 3130-as gleccserek hótengeréig, a gleccservasút végállomásánál kitűzött célig. A közel kétezres szintkülönbség rendkívüli próbára teszi a rajthoz állókat. Idén a mezőny 700(!) indulója több földrészről verődött össze az emberfeletti teljesítmény megtételére, közöttük Gyuláról, a mi Ferink. A 30 órás utazást egyetlen éjszaka kellett kipihennie, és másnap rajthoz állnia. Sokéves tapasztalatával óvatosan kezdett, hiszen ilyen léptékű megpróbáltatással először találkozott. A rossz állapotú, meredeken ívelő országút kacskaringói mérhetetlen energiát emésztettek a feljutásig. Nem véletlenül az utolsó kilométereket a mezőny hátsó fele gyalogolva tette meg.
– Óvatos kezdésemmel – kezdi Feri visszaidézni szenvedései sorát – 30 km-ig az élmezőny 6-8. helyén tapostam a távot, majd a 39. km-től izomgörcseimmel küszködve, néhányan megelőztek az egyre ritkább oxigént tartalmazó levegő miatt. Mondhatnám, a rosszullét határán, az előkelőnek számító 11. helyezettként értem célba. Az eredményhirdetésnél a svájci versenyző állhatott a dobogó tetejére, harmadszori győztesként. Ott mégis a szenvedésből feloldódva, nagyon jó érzést jelentett számomra 11. helyezettként átvenni a díjamat, ugyanis első indulásomon a 15 díjazott közé kerülve, mondhatnám győztesnek éreztem magam. Sőt jövőre már felkészültebben és még előrébb szeretnék szerepelni a legjobbak között. Végül köszönetemet fejezem ki a Tüdőkórház főorvosnőjének, dr. Szalóky Gyöngyvérnek, aki sokat segített asztmás problémáim megfékezésében.
