Fotókiállítással, könyvbemutatóval és 6,5 órás koncerttel ünnepelte szombaton a Gyulai Várszínház a Gyulai Vár Jazz Fesztivál két évtizedes jubileumát. A megnyílt fotótárlaton főként Kiss Zoltán, Rusznyák Csaba és Kerekes István képeiből álló történelmi sorozatot láthat az érdeklődő, és a két évtized jeles eseményeit dokumentálva is megtalálhatjuk a Jazz a várban című könyvben, ami ugyancsak aznap debütált.
A mindezt követő egész estés koncert méltó ünneplése volt az évfordulónak, de magának a műfajnak is, amelynek számos jelentős képviselője sok ínyencséget tartogatott a közönségnek.
Az esős időjárás miatt a művelődési házban tartott XX. Gyulai Vár Jazz Fesztiválon elsőként a Gyulai Big Band lépett a színpadra, hogy a jazz egy populárisabb oldalát mutassa be a hallgatóknak. (Külön érdekesség, hogy 19 évvel ezelőtt is, az azóta felnőttekből álló nagyzenekar kezdte az eseményt.) A Kepenyes Pál által dirigált band sok kitűnő zenésznek adott lehetőséget kibontakozni, többek között dr. Galyas László trombitásnak, dr. Pomázi Orsolya fuvolistának, dr. Kovács Tamás kitűnő gitárosnak és Szabó Imre zongoristának, aki imPRESSZív énekével, az LGT zenevonatját indította el a színpadi sínpáron.
Rövid szünet után a néhány napja temetett Szabados György zongoraművészre emlékezett Dresch Mihály, Kovács Ferenc, Grencsó István és még megannyi nagy nevű zenész. Az összefüggő requiem harmóniái és disszonanciái műfajhoz illő lélekharangként csendültek a teremben. Dresch „Dudás” maradt a színpadon, s zenekarával, a népzene autentikus hangjaival és ritmusaival tálalta számunkra a nagyszerű zenei élményt. A fiatal bőgős külön jót tett a produkciónak. A kvartett után Binder Károly, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékének vezetője és Borbély Mihály duettje következett. A zongorista különleges technikáinak és széles látókörének köszönhetően nem hiányzott ritmushangszer, és a szopránszaxofon – vagy olykor tárogató – érzékeny hangjai folytán teljesen eggyé vált a két zenész produktuma.
A harmadik blokkban Vukán György tőle megszokott virtuozitással és dinamikával tűzdelt zongoraszólóját hallhattuk, majd előadásához csatlakozott triójának másik két tagja, Berkes Balázs és Kőszegi Imre is, kedvezve a swing és a klasszikusabb jazz kedvelőinek. Ezután a zongoristához társult Szakcsi Lakatos Béla. Az egymásba illő két, összeillesztett zongora jól példázta a két muzsikus zenéjének viszonyát, teljesen eltérő, egyedi stílusuk együtt rezgett a „sziámi” hangszerből. Szakcsi Lakatos Béla könnyed szólóimprovizációja szinte a világ összes zenéjét és műfaját kovácsolta önmagába. Közeledett az éj fele, amikor a Trió Midnight (Oláh Kálmán, Egri János, Balázs Elemér), a hangszálain zenélő Winand Gáborral és Fekete-Kovács Kornél trombitással kiegészülve zenélt a színpadon. Szólisztikus és modernebb hangzásvilágú zenében lehetett felismerni, milyen, amikor profi zenészek egymásra figyelve alkotnak.
Végül a fesztivál fő műsora, a Victor Bailey Group lépett a színre, hogy vérbő fusionjével bólogatásra noszogtassa a már éjfél körül járó előadás közönségét. A zenekar alapítója, a Weather Report egykori tagja, az általa szignaturált Fender basszusgitáron mutatta be mesteri bravúrjait, például a hatvannegyedelő kétkezes tappinget. Ezen kívül kiváló énekhangját is megcsillogtatta, amikor Jaco Pastorius szólótémájára énekelt frázisaival állított emléket a tragikus sorsú basszistának. Csapatának többi tagja, az elementáris erőket felszabadító Poogie Bell dobos, a szintén színes bőrű David Gilmore gitáros, valamint a magyar származású Peter Horvath billentyűs talentuma csak fokozta zenéjük lendületét. Kár, hogy a koncert nagy része alatt az energikus gitárjáték csak a háttérből szólalt meg.
A húzós funky-jazzrock még éjfél után is olyan plusz energiát adott a testnek és szellemnek egyaránt, hogy fél egykor is erős vastapssal rángattuk vissza a zenészeket a függöny mögül, hogy aztán ők jól átgondoltan, egy kis finom jazzel andalítsanak minket nyugalomba. A jubileumi esten bemutatott szinte megszámlálhatatlan mennyiségű jó zenész, formáció és stílus felvonultatása a szervezők részéről óriási teljesítmény, a közönségnek óriási élmény volt. Az idei fesztivál igencsak feltette a lécet az öt év múlva esedékes ezüst évfordulónak.
