Gyújtóponton a gyulai Shakespeare Fesztivál, aminek elsődleges oka, hogy 42 fokot mutat a gyulai körforgalom szökőkútja melletti hőmérő, amikor elkezdjük e cikk írását. A fagyizó előtt kígyózó sor áll, alig van valaki az utcán, aki mégis, az feltételezhetően és láthatóan a várfürdőhöz tart. A 7óra7gyulai különbrigádja szombaton érkezett, azóta a hőség csak fokozódott, de ez nem zavarta nagyon a vár előtti borfesztivál látogatóit. A program délutáni jazzkoncert és utcaszínház volt.
Ami a legérdekesebb tapasztalat, hogy az időjárásnak köszönhetően a szörpöket, vizet és gyümölcsöt áruló bódé előtt érzékelhetően sokkal nagyobb az érdeklődés, mint a borok és a pálinkák standja előtt, amiből amúgy mindössze öt van: az egri Gróf Buttler és St. Andrea borászat, a Monyók pincészet Mád-Tokajból, a Balaton-felvidéki Gregorián Pincészet és a szekszárdi Tringa Pincészet, valamint – a lokálpatrióta szellem mián nyilván – a Gyulai Pálinkamanufaktúra képviselteti magát. Az egyik átkötésben a Tokaji márkanév használatát illetően hallhattunk egy rövidebb előadást, ami Gyulára nézvést indifferens, de amúgy érdekes. Az elhangzottak szerint a szlovákok előbb-utóbb el kell, hogy fogadják: nem hozhatnak bort forgalomba ezen a néven. Hogy a biztatás teljes legyen, elhangzott az is, hogy a bor kis mértékben gyógyszer, nagyban orvosság, s mivel nem szaladt a mikrofonhoz senki helyreigazítani, megállapítható: a látogatók között orvos nem volt. Vagy volt, de volt humora.
Szerencsére a tűző napon senki nem akart haladéktalanul jelentősebb dózisú orvosságra szert tenni – így a standok eladói lényegében zavartalanul élvezhették a programokat –, tehát minden zavaró körülmény nélkül lehetett koncentrálni Szaniszló János zongorista és Soós Enikő énekes jazz-blues koncertjére. Mivel vannak tapasztalataink arról, mi történik, ha egy nagyobb tömeg beül egy napon álló műanyagsátorba, ezért nem az erre a célra kiképzett nézőtéren, hanem egy napernyő alól hallgattuk az egyébként hangulatos zenélést, ami csak akkor volt kevésbé jó, amikor a szintetizátorból Szaniszló János elővette a beprogramozott ritmusokat: hát nem áll jól a jazznek, amikor nem élőben jön létre, szerencsére a zongoraszólamok helyben születtek meg, néhol kifejezett virtuozitással, jó keretet teremtve a szombat délutáni ejtőzéshez. Egyebekben Szaniszló kommentárjai során szakmája igazi vén bölényeként nyilvánult meg, s nem feledett utalni arra, hogy az énekesnő a jelen és a jövő embere, ő magát pedig a múlt árnyaként aposztrofálta, de ez biztosan csak a némileg melankolikus dalok ihlette időszakos pesszimizmusból fakad.
A koncert közepette mezítlábas, kifejezetten időutazást előlegező, ötletes udvaronc- és királyfijelmezbe öltözött fiatalok jelentek meg, s az egyik büféasztalhoz telepedtek; mókás volt nézni, hogy a későbbi Lóvátett lovagok mesealakjai ott cigiznek és mobiloznak virtigli 21. századi lényként. A kezdés 7 órára volt hirdetve, és a Békés Megyei Jókai Színház színitanodájának hallgatói már érezhetően igen feszültek voltak, amikor 7:10-kor Soós Enikő még csak az utolsó számot jelentette be. De aztán hamarost elkezdődött a mese, amit leginkább vásári komédiára hangoltak az alkotók, ami tulajdonképpen jó megoldás volt, még a térrel is játszottak picit (egyszer csak a nézők mögül jelent meg két szereplő), de sajnos nem volt szó arról, hogy egyedi – csak itt, csak most – produkció születne meg a vár előtti téren: egy alaposan betanult, nyárra hangolt Shakespeare-expressz süvített végig a fesztiválon, ami működött olyan értelemben, hogy betöltötte küldetését, amikor olyasvalaki beszélt, akinek volt hangja beharsogni a szabad teret, aztán amikor szerényebb hangkészségű játékos került elő, vagy amikor a rendező leültette a beszélőket, csak az első sorban ülők számára vált érdekessé az előadás. Míg a produkció rendezője, Tege Antal a játszóktól alig harminc méterre interjút adott a televíziónak – miközben az előadás zajlott –, egyre többen lettek a nézőtéren (ami jó jel, hiszen érdekes volt, ami zajlott), s nézték a produkciót, amelyen a végére afféle mindentbele-jelleg uralkodott el: klasszikus muzsika és kortárs popzene mellett a közismertebb Shakespeare-idézetek is színesítették az előadást, amely körülbelül egy órán át tartott, s lehetőséget adott arra, hogy a fesztivál remek ötleteként megjelenő több pohárnyi gyümölcskoktélt is elfogyasszon az ember: ananász, barack, narancs, dinnye, sárgadinnye, alma – talán ez volt a legjobb frissítő.
A Troilus és Cressidaelőadása gyakorlatilag teltházzal indult (ez a második felvonásra már nem volt meg), kiváló társulati összmunka, irgalmatlan energia-koncentráció és némileg homályos rendezői-értelmezői indíték jellemezte a színházszakmai szempontból mindenképpen érdekes, összességében azonban meglehetősen hullámzó, ám föltétlenül sokoldalú produkciót, ami éjféltájt ért véget, s ez azért volt nagyon jó, mert már nem 40 fok volt, csupán 30 – talán ennek is köszönhető, hogy a vár környékén még akkor is jelentősnek mondható közösségi tevékenység zajlott.
A vasárnapi nap programja az Iskola Színház Rómeó és Júlia című előadása volt, amely hangsúlyozottan nem osztályterem-színházi, hanem valódi színházi körülmények között meséli el Rómeó és Júlia történetét. A Quintus Konrád rendezte és moderálta előadás bizonyos pontokon megállítva, egyes kérdésekről a nézőket is meginterjúvolva haladt végig a közismert sztorin, tán éppen azzal az elsődleges céllal, hogy a darab a fiatalok számára is közismert legyen. A játékosok alapvetően kreatívan nyúltak a jelenetekhez, bár összességében túl nagy hőfokon égett az előadás, ami ezúttal nem csak a párás-meleg teremre vonatkozó megjegyzés. Az intimebb stúdiótérhez némileg visszafogottabb játékmód illeszkedett volna, s jócskán akadtak tempóhibák, érthetetlen szövegrészek is a produkcióban. Igazából a játszókat nem járta át az egy csapat vagyunk érzése, márpedig egy ilyen előadásban csak az egyéni érvényesülés lehetetlen, s nem is szabad arra hajtani. Pozitív, hogy sok mindent játékkal, mozgással, kellékkel mondtak el – ehhez képest viszont túl sokat beszéltek a szereplők, akik az előadás vége felé határozottan szauna jelleget öltő kamarateremben is dicséretesen céltudatosan haladtak a vég felé. Míg a szombati utcaszínház rendezője nem igazán törődött azzal, mi történik a színpadon, Quintus egyszerre van jelen a játéktéren tanítványaival, egyszerre figyel szöveget, játékot, apró jelzésekkel instruálja őket a darab közben is – s feltehetőleg utána a megfelelő tanulságok is levonódnak majd. Az előadás egyébként a székesfehérvári Vörösmarty Színházban is látható lesz – mondta Quintus Konrád az előadás után. A vele készült interjú, illetve a Troilus és Cressidáról szóló írásunk a héten megjelenik.
A nap gyulai híre még az is, hogy az itteni határátkelőhöz érkezett az a hat lovas, akik a Hargita lábánál fekvő Csíkcsicsóról indultak június 25-én az Ópusztaszeren rendezett Nyeregszemle című Kárpát-medencei lovas találkozóra. A lovascsapat tagjai körülbelül hatszáz kilométert tettek meg. Most éjjel háromnegyed kettő és 25 fok van; hétfőn már záporok, zivatarok is várhatók. A Shakespeare-fesztivál az időjárástól függetlenül folytatódik: előadások, produkciók, filmvetítések és jó pár kísérő program várja az ide látogatókat, ezek egyikéről-másikáról a következő napokban részletesen beszámolunk.
Ugrai István
Forrás: 7ora7.hu
