A hagyományoknak megfelelően látványos menettánc előzte meg a 12. Körös-völgyi Sokadalom és a Várszínház 48. évadjának hivatalos megnyitóját. A táncosokat kísérő turisták között bizonyára jó néhány olyan is akadt, aki nem igazán értette, hogy jön össze egy rendezvénybe a várszínház és egy népművészeti program megnyitója. A vár előtti téren aztán az ünnepi köszöntőkből megérthette.
Elekes Botond, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkárságának kabinetfőnöke köszöntőjében elmondta, hogy bár szinte az egész országban rendeznek összművészeti fesztiválokat a kulturális turizmus jegyében, a gyulai mindenképpen kiemelkedik ezek sorából. Dr. Kovács József országgyűlési képviselő, Kónya István, a megyei közgyűlés alelnöke egyaránt a két rendezvény minőség iránti elkötelezettségét méltatta.
Pál Miklósné, a Békés Megyei Népművészek Egyesületének elnöke tucatnyi éve szervezője a Dél-Alföld legrangosabb népművészeti eseményének, elmondta, hogy az alkotók és a befogadók nagy találkozója a sokadalom, ahol összesen kétezer táncos, zenész és kézműves vesz részt.
Dr. Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere nyitotta meg hivatalosan a két rendezvényt, kiemelve, hogy a várszínház alapvetően meghatározza a város kulturális életét.
A sokadalom élő cáfolata annak a véleménynek, hogy az emberek leginkább a bóvlira kíváncsiak. A kézművesek előtt ácsorgó tömeg ékesen bizonyította, hogy műanyag géppisztolyok és dinoszauruszok meg világító csövecskék nélkül is lehet vásárt szervezni. Gagyit nemigen találtak a fejüket ide-oda kapkodó látogatók. A fazekas termékek között a legismertebb magyar korongozóvidékek portékái is megtalálhatók voltak. A mézeskalácsok között láthattunk olyat is, amely 150 éves mintával készült. A csipkeverők éppen azokkal a mozdulatokkal hurkolták a cérnát, mint dédanyáink. A csillogó rézműves remekek a legszebb pásztorhagyományokat elevenítik fel. A kézzel szőtt ruhák, törülközők, textíliák a legigényesebb lakásokban is megtalálják a helyüket. A fafaragók tudása és biztos keze pedig éppen úgy lenyűgözi a bámészkodót, mint száz évvel ezelőtt.
És tanúi lehettünk annak is, hogy a kemencés lángos legalább olyan népszerű, mint a hamburger, a hagyományos rétest pedig szeretik annyian, mint a leggusztusosabb muffint.
Nagy érdeklődés kísérte a kézművesek egymás közötti tréfás vetélkedését, amely minden esetben igazolta a magas szintű szakmai tudást: aki tud, az akár bekötött szemmel is tud!
A legapróbbak ugyanolyan örömmel vették birtokba a tér közepén felállított százéves játékokat, mint egykor szépapáink. A Kerecsényi Ijász Egyesület tagjait pedig oly szent áhítattal figyelték a nézők, amint ötven méterről is biztos kézzel találták el a célt, mint egykoron a rettegő ellenség.
És nem utolsósorban hatalmas érdeklődés kísérte a néptáncosok és zenészek produkcióit, időnként megingatva a véleményt, hogy a népzene rétegműfaj. Felléptek gyermek együttesek, volt határ menti fesztivál, Békés megyei táncosok gálája.
Kissé szomorú talán csak akkor lett a gyulai nézelődő, amikor a hat évtizedes múltra visszatekintő Körös Táncegyüttes mindössze hat párt tudott színpadra küldeni a szombat esti gálán. Ezen azért érdemes lenne elgondolkodni…
