„Tulajdonképpen rímekben beszéltem. De csak gondolatban.” Szép Mária már kicsi gyermekként rímekben gondolkodott, mely gondolatok az évek múlásával kimondott, leírt szavakká formálódtak. A Gyula Tv Kézjegy című műsorában Bihari Mária beszélgetett vele a szavak és a színek erejéről.
Emlékeiben kutatva, már 3-4 éves korában is olyan élményeket élt át, melyek felnőtt fejjel tisztultak csak le benne. Meghökkentő volt számára, hogy már kisgyermekként milyen gondolatok fogalmazódtak meg benne verses rímekben, amiket nagyon sokáig eltitkolt, visszatartott. Olyannyira, hogy első versét 28 évesen írta meg.
„Ha megszületik a szó, a szóval teremtetik a világ. / Csiszolja, formálja a létünk nyomatát. / Minden szóval felcsillan a lelkünkből a jelzés, / Hamisítatlan portrét fest rólunk a teremtés.”
30–40 évvel ezelőtt íródott 4 soros verseit tartja a legfrappánsabbaknak, ezek azok a versek, amelyeket ma sem tudna jobban megfogalmazni. Pont a versek rövidsége miatt nem változtatna rajtuk ma sem, hisz ezekben a sorokban benne van minden, ami lényeges.
Életét nagyon meghatározta a férje, Zoltán által nyújtott biztonság, hogy rá bármikor számíthat. „Piramisként” említi, biztos alapként, ahova mindig visszatér. Ezáltal verseiben is – amikor a szerelemről ír – az elmúlt években sokkal nagyobb szerepet kap a hűség, a biztonság, a megtett harcoknak a kimenetele, ami végül is elvezetett a csodaként megjelenő sikerhez.
Ha születik egy vers, az első, akinek kikéri a véleményét, az Zoltán. Mária szerint férje ösztönösen ráérez a versek lényegére, szépségére. Ez fordítva is jellemző rájuk, Zoltán is elfogadja Mária javaslatait, hiszen a férfi fest. Képeit nagyon szereti, mint mondta, ezekben a képekben benne vannak a közösen eltöltött idők emlékei, a közös élmények.
Az utóbbi években itt, Gyulán jött rá arra, hogy ahogy telnek az évek, az ember tapasztalatokkal lesz gazdagabb, mely tapasztalatok elvihetik az embert jó vagy rossz irányba. És ő, aki annyira szerette, aki annyira hitt a szónak az erejében, ráébredt, hogy a szavak mennyi konfliktushoz vezethetnek. És nem csak az ő életében, hanem mindenkiében. Szerinte pont ez lehet az alapja a háborúknak, a nagy tömegek közötti nézeteltérésnek, ahol egy bizonyos fogalomban mindenki hisz, a hazaszeretetben, a hazafiasságban, viszont mindenkinek mást jelent. „Aki győz, az mindig valakit áldozatává tesz.” Mind a két félben ott lehet ugyan az a cél, a hazaszeretet, de ütközik az érdekük.
„A magyar nyelv szent, gyönyörű / A magyar nyelv szent, remekmű / Korona az életünk egén, világít a lét kezdetén / Isten ajkán teremtés ereje / Míg lélegzünk, egy vagyunk vele”
Gyulán telepedtek le, szeretnek itt élni. Rendezvényekre, előadásokra járnak, és a kérdésre, hogy különlegesnek tartja-e magukat, azt válaszolta: „Az igazság az, hogy boldogok vagyunk.” Ennél több talán nem is kellhet.
