Az elidegenedés a modern kor „vívmánya”. Nagyjából azt jelenti, hogy élünk egymás mellett, de rohanunk a dolgunk után (hiteltörlesztés, gyerek iskoláztatása, lakáshitel stb.), s azt sem tudjuk a másikról, hogy mivel foglalkozik, lehet- e vele a köszönésen kívül is beszélgetni. Nem nyitunk egymásra, a kifejezés egyik értelmében sem: nem megyünk látogatóba, nem kezdünk beszélgetni.
Ezen szerettek volna változtatni a Szomszédünnep szervezői. A dolog az önkormányzat kezdeményezése volt, hogy május végén az egymás mellett, de tulajdonképpen elszigetelten élő emberek jöjjenek össze, beszélgessenek, csináljanak valami hasznos dolgot közösen, például fessék le a padokat a parkban. S a munka során kicsit közelebb kerülnek egymáshoz, s talán rájönnek, mit is mulasztanak a hétköznapok rohanásában, amikor nincs idejük egymásra.
Gyulaváriban, Újváriban, a Paradicsomban és a Galbácskertben szorgoskodtak az ott élők, s a Gyulavári Kastély Látogatóközpont nyolckerekű városnéző busza segítségével meg is látogathatták egymást.
A Gyulai Hírlap kérésére Petróczki Gábor, az önkormányzat kommunikációs referense, az esemény egyik főszervezője értékelte az első gyulai szomszédolást:
– Hozzávetőleg háromszáz embert mozgattunk meg a rendezvénnyel. Persze nem vett részt mindenki a közös munkában, de összességében közelítette a százat azok száma, akik a különböző helyszíneken valami hasznos közösségi tevékenységet végeztek. Meglepő volt a magas részvétel Gyulaváriban, de örömteli, hogy a József Attila téren a gyulai zenekarok is szép számmal képviseltették magukat. A kezdeményezés jelentőségét mutatja az is, hogy barátaival dr. Görgényi Ernő polgármester is kivette a részét a munkából, ők sövényt ültettek a Brassói utca sarkán lévő játszótérnél. Az eseménynek igen jó országos sajtója is volt, más várost nem is igen említettek a médiában. Mindezek alapján sikeresnek ítéljük az első gyulai Szomszédünnepet, s minden bizonnyal megrendezzük jövőre is, reményeink szerint még magasabb részvétellel.
