Kollár Árpáddal és Orcsik Rolanddal találkozhattak az érdeklődők a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban, az Ünnepi Könyvhéten rendezett író-olvasó találkozón.
A két fiatal vajdasági költővel, műfordítóval kortársuk, a gyulai író, szerkesztő, tanár, Kiss László beszélgetett. Egyik téma volt, ha többnyire áttételesen is a versekben, a délszláv háború, amely épp húsz éve robbant ki. Valóságos képeit az irodalmi est nézői Srebrenicáról készült filmen láthatták, arról a helyről, ahol 1995-ben lövöldözés, vérengzés folyt, földjét tankok szántották. Kollár Árpád és Orcsik Roland a ’90-es évek elején települt át Magyarországra, mindketten a Szegedi Tudományegyetemen végeztek, a Tisza-parti városban élnek. Kollár Árpád a Fiatal Írók Szövetségének elnöke, 2010-ben jelent meg Nem Szarajevóban című verseskötete. E kötetről, illetve Orcsik Roland Mahler letöltve című verseskötetéről folyt az érdekes beszélgetés az esten, melyen az alkotói hitelesség és hamisság kérdéseit is fejtegette a három író. Kollár Árpád második kötete a Nem Szarajevóban című, három részre tagolódó versciklus. Szarajevó neve immár a háború veszélyével kapcsolódik össze. – Egy ház pusztulásakor szinte fizikai fájdalmat érzek.
Eltűnik a régi város, és más, idegenszerű dolgok épülnek helyette – fejtegette Kollár Árpád a lebontott és leégett házak párhuzamán érzéseit. Magától a szerzőtől hallhattuk a Szarajevómantra című verset: ,,szarajevóban két napig / égett a könyvtár egyfolytában/ mesélem itthon./ két napig ismétli borzongva / költő barátom az idővel / mérlegelve a mennyiséget / két napnyi könyv kézirat / visszhangozzuk miközben / fogalmunk sincs róla / egy átlagos test meddig ég”. Orcsik Roland nemrégiben lett a Tiszatáj című folyóirat szerkesztője. – Az új közegben szembesülnünk kellett idegenségünkkel, másságunkkal, tudatosult, mit hoztunk magunkkal. Ha jössz valahonnan, hozol valamit – beszélt származásról, hozományról Orcsik Roland. A Mahler letöltve című kötetéről elmondta, Gustav Mahler zenéjéből valami olyat érzett, ami mélységesen érintette. Zenéje számára költészet. Először vers lett, aztán kötetté kerekedett, ami valamilyen rezonancia eredménye. Hogy mi, arra ad választ a könyv. – Ebben a kötetben Mahlerrel találkoznak azok is, akik egyébként sose. Én a saját Mahleremet akartam megírni. Szeretnék indulatokat megéreztetni, ne ragadjanak le a szavaknál – ajánlotta olvasói figyelmébe a szerző. Elmondta, Mahler budapesti működése fontos a magyarságnak, az írók közül ezt először Csáth Géza vette észre. Mahlerben sok identitás egymásra rakódott, folyamatos küzdelem azzal, hogy ki ő. – Igyekeztem körbejárni a problémát, hogy Budapest miért engedte el Mahlert – tette hozzá. A közös alap a vajdasági származás, de van közöttük valami más. Mi az a más? A nyelv finom hasonlósága és mégis valami más – mondta róluk Kiss László.
