Ahol egy balfácán a vacsoravendég, ott könnyedén a feje tetejére állhat minden. Sőt mindenki. Különösen, ha a balfácánra tudta nélkül az udvari bolond szerepe osztatott, ám ő e helyett mégis inkább a kancellárt játssza.
Tervez, szervez, kellő határozottsággal intézkedik: legyen szó lumbágóról, elhagyott férjről, visszatérő feleségről vagy felbukkanó egykori szeretőről. S nem mellesleg gyakorta telefonál a kezdetben igencsak (maga-)tehetetlen vendéglátója legnagyobb örömére és éktelen bosszúságára. Míg minden feketéből fehér nem lesz, minden biztos bizonytalanná nem válik. S ki nem derül, ki is a balfácán valójában.
A Jászai Mari-díjas Mikó István főszereplésével s rendezésében Francis Veber Balfácánt vacsorára című darabját láthatta a nagyérdemű a művelődési ház színháztermében. A francia író, forgatókönyvíró neve talán nem ismeretlen a honi filmkedvelő publikum előtt, hiszen szerzőként, esetenként rendezőként olyan világsikert aratott filmeket jegyez, mint a Magas szőke férfi felemás cipőben, Az őrült nők ketrece vagy a Négybalkezes. Az Erkel-bérlet 4. előadásán Veber kétfelvonásos bohózatával ismét a Turay Ida Színház társulata szórakoztatta a közönséget.
A Quintus Konrád alakította Pierre Brochnat és barátai szerda esténként együtt vacsoráznak. Az összejövetelre minden meghívott köteles magával hozni egy lökött alakot. Aki a legidiótább vendéget viszi, az a vacsora után jutalomban részesül, olvasható a darab színlapján az események kiindulópontja, ahol balfácán és vacsora találkozik egymással. Pontosabban találkozna, ha a házigazda nem szenvedne holmi kínzó derékfájástól, melynek következtében lemondani kényszerül a szerda esti mulatságot. Kénytelen-kelletlen, ugyanis ezúttal remekbe szabott balfácán lett volna a vacsora díszvendége: a világ géniuszainak hallhatatlan építészeti alkotásait gyufaszál-makettekben újraálmodó adóhivatalnok, Francois Pignon. Mikó István nagyszerűen játszotta az ügyefogyott államszolgát, aki ha az érdeke s a helyzet úgy kívánta, figyelemre méltó éleslátásról tett tanúbizonyságot. Merthogy a balfácán mégiscsak betoppan az elmaradt vacsorára, ő az egyetlen, akit Brochnat nem tud időben értesíteni. S ezzel a vágyott móka helyett a poklot szabadítja magára. Hiszen felesége, megunván férjurának nemtelen szórakozását mások hiányosságain, éppen Pignon érkezése előtt csapja be maga mögött az ajtót. Szándéka véglegesnek tűnik, így Brochnatnak a lumbágójánál csak a kétségbeesése lesz nagyobb. Pignon pedig eltántoríthatatlan a mindent összekuszáló segíteni akarásának kellő mértékű kibontakoztatásától. Ennek okán a balfácán köpönyege a darab során többször is gazdát cserél.
