A XIX. század második felétől a nők irodalmi szerepvállalása egyre elfogadottabbá vált – a publicisztika, a próza és a költészet terén egyaránt. A dilettánsok serege és a professzionális író- és költőnők működése jól megfért egymás mellett. A Gyulán megjelenő Békést fellapozva ugyancsak szembetűnő a tollforgató nők fokozatos térfoglalása. 1890–1900 között 17 írónő 32 írását – elbeszéléseket, verseket, tárcákat, műfordításokat – közölték. Az országos ismertségnek örvendő lapszerkesztő asszonyok, színésznők művei, visszaemlékezései is helyet kaptak a lapban. Beniczkyné Bajza Lenke, a Vay Sándor álnéven publikáló gróf Vay Sarolta írásain kívül a színésznő Pálmai Ilka és Jászai Mari visszaemlékezéseit is közölték. A Békés egyik legfoglalkoztatottabb írónője, Mányiné Prigl Olga gyomai községi óvónő tárcái és versei 1897-től jelentek meg. Az 1891-ben a Petőfi Társaság tagjává választott Szabóné Nogáll Janka – Nogáll László királyi törvényszéki bíró lánya – pályafutását és irodalmi tevékenységét gyulai származása miatt kísérte megkülönböztetett figyelem.
Nogáll Jankához hasonlóan Gyula város szülötte volt az 1900-tól Madelaine álnéven cikkező írónő, Szénásy Gizella (1872–1903) is. Szülei, Kratochvill (1885-től Szénásy) József (1839–1920) Békésmegyei Takarékpénztár Egyesületi tisztviselő, utóbb vezérigazgató és Nuszbek Gizella (1850–1936) 1868-ban kötöttek házasságot. Három gyermekük közül Matildot (1874–1887) tizenkét évesen veszítették el, agyhártyagyulladás okozta korai halálát; Dénes fiuk az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár igazgatója lett; Gizella lányuk Gyulán, szülei közelében maradt, 1892-ben kötött házasságot Wieland Sándor (1865–1923) gyulai járási szolgabíróval. A Szénásy gyerekek anyai ágon a megyehatáron túl is elismert építőmester-dinasztiából, a Nuszbek családból származtak.
Szénásy Gizella a házasságkötés után néhány évvel közölte első írásait nyomtatásban. Korai műveit 1900-ban a Pesti Napló jelentette meg. Madelaine álnéven jegyzett tárcáit már ebben az esztendőben a Békés előfizetői is olvashatták. Az írónő debütációjáról a lap állandó tárcaírója, a csípős humorú Dubányi Imre így emlékezett meg: „Fogadja részvétemet! – írta Dubányi – Tanácsokat azonban nem adok. Ne igyekezzék életének ezt a sötét pontját elrejteni. Sőt! Aki olyan szépen kezeli a pennát, aki olyan finom lélektannal ír, mint Ön, az nagy bűnt követne el, ha újra visszalépne a »rendes« emberek közé. Írjon, csak írjon! Csak azért is! És ha a jó barátnői gúnyosan kritizálják meg az uzsonnáit, és savanyúnak találják a tejsűrűs kávéja habját, s »geil«-nek találják az omlós puszedlijeit, ne akadjon fel rajta, és legyen rá elkészülve, hogy így lesz. Még nekünk, férfiaknak se bocsátják meg a bűneinket, melyet pennával elkövetünk – nyugtatta Dubányi írótársát –, hát még egy szépasszonynak! Vigasztalódjék! Én mindig harcra készen állok az uzsonnáit megvédelmezni […].” Madelaine első, Békésben közölt tárcája az 1900. március 11-i számban Egy nő naplójából címmel jelent meg. A lap közölte az írónő Rózsabimbó és Liliom, Szerencsepénz és Karácsonyest című írásait is. 1900. júniusi rövid cikke, a Próbabál Neufeld táncmester gyulai tanítványai fellépéséről tudósító báli beszámoló volt. Szénásy Gizella 1902 végén súlyosan megbetegedett, s 1903. március 28-án szülővárosában elhunyt. A Békés munkatársai elérzékenyülten vettek búcsút a „formás, meleg asszonyszívre valló tárcacikkek” írónőjétől, Madelaine-tól.
