Új emléktáblák örökítik meg városunk két jeles személyisége, Bodoki Károly (1814–1868) és Komáromy Miklós (1802–1849) emlékét. Dr. Erdmann Gyula, aki az előző ciklusban a városrész képviselője és a város kulturális alpolgármestere volt, közéleti tevékenysége során mindig szívén viselte múltunk értékeinek megőrzését, ez a két tábla is az ő képviselői keretéből valósult meg.
Bodoki reprezentatív, hiteles arcképével díszített táblája az OTP épületének az Élővíz-csatornára néző falára került, nagyon jól megválasztott helyre, hiszen itt az általa szabályozott Fehér-Körös partján állunk, nem messze az édesapja által tervezett Kapushídtól. A bank épülete is eszünkbe juttathatja, hogy a neves mérnök a Békés Megyei Takarékpénztár Egyesület alapítója és igazgatója volt. Az avatóbeszéd Bak Sándortól, a Körös-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság igazgatójától hangzott el. Megemlékezett arról, hogy a Kovászna megyei Bodok községből származó, eredetileg a Henter nevet viselő család leszármazottai értelmiségi foglalkozású, nagy humán műveltségű, irodalomkedvelő, könyvgyűjtő, matematikát, kémiát, nyelveket szerető polgárok voltak, akik a munkájukban, a közéleti szerepvállalásban, műveltségükben és emberségükben egyaránt kiemelkedtek. A Gyulán született Bodoki Károly is művelt, jól képzett, külföldet járt mérnök volt, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a Körösök és a Berettyó szabályozási terveinek elkészítésével és a kivitelezési munkák irányításával. Bak Sándor emelkedett hangú beszédében szakmai és közéleti tevékenységük, emberi értékeik alapján a ma élő gyulaiaknak példaképül ajánlotta a Bodoki család tagjait.
A koszorúk elhelyezése után az ünneplő közönség átsétált a másik színhelyre, a Komáromi és a K. Schriffert utca sarkán levő házhoz. A róla elnevezett utca okán itt tekinthető meg Komáromy Miklós emléktáblája, akinek érdemeit dr. Szabó Ferenc történész, nyugalmazott megyei levéltár- és múzeumigazgató méltatta. Komáromy megyei tisztviselő, majd az akkor még önálló Német-Gyula jegyzője volt. Gyulai tartózkodásának évei alatt írta meg azt a művét, amely miatt nevét az utókor megőrizte. 1834-ben jelent meg Nagyváradon a „Gyula városáról és a hajdani gyulai várról” címet viselő munkája, amely városunk első, könyv alakban megjelent története. Ecsedy Gábor református lelkész várostörténetét fejlesztette, kutatta tovább, újabb forrásokat is figyelembe véve. A Németvároson megbecsült jegyző életét személyes ellentéteken alapuló zaklatások terhelték, ezért Békéscsabára költözött, és ott is halt meg. Műve fontos szerepet tölt be várostörténetünk feltárásában.
