Friedrich Áron nagyapja egykoron néhai id. Christián Lászlótól tanulta a pengeforgatást gimnazista korában. Az első osztályos Áronkát pedig gondoskodó nagymamija vitte a Kálvin utcai vívóterembe – az említett néhai mester tanítványához, Winkler Andor edzőhöz.
Áron szerette a néptáncot, sőt a festéssel is foglalkozott, mígnem mégis a sportos életutat választotta. A Testnevelési Egyetemre járt vívómesterképzés szakra, s közben már az egyik legjelesebb hazai klubba, az MTK-ba került, hiszen középiskolás korában már a kadet válogatottban szerepelt. Karácsonytól néhány hétre szabadságolta magát a világ messze eső részeiről hazatérve pihenni, egyben a 48-as székház vívótermében – nosztalgia asszózásokkal – frissességét is igyekezett szinten tartani. Kérésünkre pedig megosztotta lapunkkal a 27 esztendős vívómester a versenysikereit és legutóbbi, földrészeket átívelő szakmai ténykedéseit.
– 2002-ben a fővárosba kerülve a tanulás, az edzések és a festés töltötte ki napjaimat. Majd a felnőtt válogatott keretbe kerülésem már többszörös igénybevételt jelentett, aminek jöttek az eredményei is. Klubommal országos csapatbajnoki aranyat nyertem, egyéniben pedig bajnoki bronzosként állhattam dobogóra, sőt három éven keresztül az olimpiai keret tagja lehettem. Több tucat válogatott versenyen szerepeltem, és a világkupa-fordulók egyikén ezüst medál elnyerésének örülhettem. Tréningeim mellett a Hyperaktív SE gyermekeivel foglalkoztam szép és különleges feladatként. Természetesen TF vívómesteri diplomám megszerzése is sikerült, kiváló oktatóimtól sokat tapasztaltam és tanultam. Mellesleg a festést sem hanyagolhattam el, mivel megélhetésem egyik forrása is. A tavalyi esztendőben New Jersey-be edző és edzőpartnernek hívtak meg, kitárult előttem az amerikai világ – látni, pénzt is keresni és a nyelvet is csiszolni. Bepillanthattam a New York-i világváros életébe, ami nagyon megtetszett és lenyűgözött. Kinti klubomban sokféle stílust oktató edzőktől és edzőpartnerektől igyekeztem repertoáromat hasznosan gyarapítani, mivel ott a jól végzett munkát meg is fizetik! Tanítványaim meg is szerettek… Engem pedig New York foglalkoztat – talán – jövőmet is tekintve…Öreg földrészünkre hazatérve az „új világból”, német és francia területen próbálkoztam, miközben tavaly ősszel Szingapúrból érkezett megkeresés. Így jutottam el Z-fencing városállam jól felszerelt – plázákban berendezett – edzőtermeibe. Az ottaniak „csápjaikkal” Ázsia legnagyobb vívóklubját szeretnék kiterjeszteni Kínába és Malajziába létesítendő edző-központjaikat, amelyekhez már a világ legjobb edzőit is keresik. A vívás nem egy olcsó sport, különösen profi szinten: felszerelések, edzők, edzőpartnerek, sorozatversenyek utaztatásai a világon, amelyek az eredményekhez kellenek…! 27 évesen, mindenképpen szeretnék magamból többet kihozni az elkövetkezőkben. Hamarosan vissza is térhetek Ázsiába – ahol Z-felcing malajziai szakosztályában fogok dolgozni, remélem eredményesen.
Ismerőseid, hajdani klubtársaid, barátaid nevében ezúttal a krónikás fogalmazza az útravaló jókívánságok sorait:
–Sikerek kísérjék jövőben munkádat, a magyar vívóhagyományokat fémjelezve, távol kis hazánktól a világban! Majd előbb vagy utóbb szülővárosi hazalátogatásod során, volt mesterednek ígért sportági festményeiddel díszíts fel – tavaly újjászületett egykori vívótermed falait – pengeforgató utódaidnak művészi képességeid örökségéül.
