A hétvégén rendezték meg városunkban a III. Gyulai Nemzetközi Méz és Mézeskalács Fesztivált, így talán nem lesz haszontalan, ha néhány szóban megemlékezünk a Békés vármegyei méhészet kezdeteiről és az egylet megalakulásáról.
Már a kora középkor óta a gabona, a bor és a bárány mellett dézsmaköteles volt a méhkas, továbbá gyakran szedtek szolgáltatásként méhviaszt és mézsört is. Nagyon korai adatunk, hogy a dömösi prépostság 1138-ban Dobozon 60 méhkassal és méhészekkel is rendelkezett. A gyulai váruradalom 16. századi számadásaiban igen tetemes azoknak a jobbágyoknak a száma, akik egy méhrajuk után egy dénárt fizettek. A zavaros török alatti és kuruc kori időkben sok megyei lakos azzal az indokkal nem fizetett adót, hogy nincs miből, mert az erdőkbe húzódtak vissza méhkasaik őrzésére. A méhészet a megye teljes területén a régi térképek szerint is igen elterjedt volt, mert pl. Szarvas határában 1784-ben Méhes-halom, 1798-ban Bélmegyer külterületén Méhes-sziget fordul elő. 1779-ben feltűnik az összeírásokban az első mézeskalácsos mester, a gyulai Popp István is.
A kiegyezés után erőteljesen meginduló polgárosodás egyik velejárója volt a különböző egyesületek megalakulása, így a Békésvármegyei Méhészegyleté is, mely Göndöcs Benedek elnökletével 1873. december 4-én tartotta alakuló ülését. 1874-től kezdve minden évben kiállításokat és konferenciákat rendeztek az ország legkiválóbb méhészeinek bevonásával. 1877-ben Halmai Andor aradi építész tervei alapján a grófi park szomszédságában felállították a méhtelepet, melynek pavilonjában méhészeti ismereteket tanított Brózik Károly vándortanító. A telep gondozására méhészmestert fogadtak fel. 1883-ban váro-sunkban tartották az országos vándorgyűlést, ahol Göndöcs Benedek kiemelte Lovász Antal, Steigerwald János, Jeszenszky Nándor, Ölschléger Sámuel, Szénásy György és Pongrác Rókus gyulai mesterembereket, akik több ezer gyékénykaptárt, mézcsorgatót, prést, anyakalickát stb. készítettek és szállítottak az ország minden részébe.
Dr. Havassy Péter múzeumigazgató
