Dr. Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár Gyula Város Önkormányzata és a Békés Megyei Önkormányzat meghívására érkezett városunkba november 26-án, s tartott előadást Megőrizve és megújítva – Mit hozhat a közoktatási rendszer 2011 szeptemberétől? címmel a városháza dísztermét zsúfolásig megtöltő több száz érdeklődőnek, tanítóknak, általános és középiskolai tanároknak, oktatási intézmények vezetőinek. E rendkívüli figyelem hosszú hónapok óta övezi dr. Hoffmann Rózsa tevékenységét, hiszen az államtitkár asszonynak a magyar oktatási rendszert érintő intézkedései és kommunikációja radikális, átfogó, pozitív irányú változásoknak ígéretét hordozza.
– Megőrizve és megújítva, üzeni az előadás címe: több mint ezer esztendeje e kettős feladattal hozták létre a magyar iskolát, kezdte előadását dr. Hoffmann Rózsa, az iskola célja, hogy továbbadja azokat az értékeket, amelyeket megörököltünk őseinktől, Istentől, s felkészítse a fiatalokat arra, hogy ők maguk is értékeket tudjanak teremteni, s ezáltal a mindenkori fejlődést szolgálni. A harmóniát pedig e két funkció egyensúlya teremti meg az iskolában. Ez az egyensúly borult fel az elmúlt évtizedekben, különösen az utóbbi nyolc esztendőben, a megőrzés háttérbe szorításával, az egymást követő, átgondolatlan reformok sorával, melyeknek romboló erejét, ha néhány kiragadott példaként is, de megmutatják a tanárverések történetei, a nemzetközi felmérések, mint a Pisa-teszt sokszor szégyenteljes hazai eredményei, vagy a különböző tanulási problémákkal küzdő diákok rohamosan gyarapodó száma.
– A magyar iskolarendszer legnagyobb értéke az a pedagógiai kultúra volt, folytatta az államtitkár, amely a nevelésben testesült meg, s amely a gyerekeket egy meghatározott, szilárd, nem vitatott értékrend alapján munkára, rendre és becsületességre nevelte. Bármilyen furcsa, de a magyar iskolának ez a jellemzője még a Kádár-korszakban is megvolt, hiszen akármilyen világnézetű, hovatartozású kollégákkal is találkoztam munkám során, osztotta meg tapasztalatait dr. Hoffmann Rózsa, aki pályafutását mindeddig a katedrán, középiskolában és egyetemen töltötte, az sohasem képezte vita tárgyát, hogy kell-e házi feladatot adni, azt meg kell-e írni, kell-e dolgozni vagy szabad-e hazudni. Ezek a hagyományos értékek ott voltak az oktatásban, s még ekkor sem mertek ellene fordulni. Az utóbbi évek értékrelativista szemlélete azonban rohamléptekkel bomlasztotta ezt föl. E szemlélet alapján ugyanis, mint mindent a világon, az oktatást is piacnak tekintették. Ahol mindig s minden tekintetben a fogyasztónak van igaza: jelen esetben a gyermeknek és a szülőnek. Akivel elhitette a fogyasztói társadalom, hogy szerezd meg, fogyaszd el, élvezd, és ne tégy erőfeszítéseket, ne dolgozz, tiéd a világ, mi több, te vagy minden dolgoknak a mércéje, emelte ki a mindenkit, mindenhol ma is bombázó, világnézetként funkcionáló szlogeneket az államtitkár. Ez a szemlélet pedig azt várta el az iskolától, hogy ott ne kelljen keményen dolgozni, ne kelljen évet ismételni, ne kelljen házi feladatot írni. S az iskola áldozatul esett annak az értékrelativista pedagógiának, amelyben a gyerek dönti el, mi a jó és mi a rossz. Aki pedagógusként ragaszkodott az értékekhez, az elmúlt években sok támadást kellett elszenvednie, pellengérre állították, megfegyelmezték, ugyanakkor kivették az iskolák kezéből azokat a lehetőségeket, amelyek a nevelést direkt módon szolgálják: megszüntették a szakköröket, a kirándulásokat, az erdei iskolákat, azokat a nevelési színtereket, ahol nevelő és nevelt közvetlen, direkt kapcsolata tantárgyi közvetítés nélkül érvényesülhet. E jelenségnek a megnyilvánulása az is, hogy az a gyerek vagy szülő, akinek nem tetszett az iskola humánus szigora – humánus, hangsúlyozta dr. Hoffmann Rózsa, nem pedig embertelen, katonai, poroszos, az könnyen úgy gondolta, felléphet ellene agresszív módon, akár verbálisan, akár fizikailag. Mindemellett a tudásnak, a teljesítménynek a zuhanásszerű romlása is bekövetkezett, eredményeképpen annak, hogy nincsen követelmény és józan rendbe ágyazott szigor. Az előző kormányzat oktatáspolitikája súlyos szakmai hibát követett el az ismeretátadás és a képességfejlesztés, azaz a kompetenciafejlesztés szétválasztásával is. Aki a pedagógiát egy kicsit is ismeri, tudja, hogy a kettő nem válaszható el egymástól, mondta az államtitkár, s ennek a rossz pedagógiai szemléletnek a jegyében változtatták meg a Nemzeti Alaptantervet is, mondván: túl sok az ismeret, nincs is rá szükség, mert a gyerek úgyis elfelejti. Ugyanakkor a közpolitikai beszéd a pedagógusok megbecsülésével szemben a végletekig fokozta a tanártársadalom pedagógiai tekintélyének, hozzáértésének a megkérdőjelezését. A finanszírozási elv pedig a piaci szemlélethez igazodott, a fogyatkozó gyereklétszámra hivatkozva több mint 100 milliárdot vontak ki nyolc év alatt a magyar oktatási rendszerből.
E problémák orvoslására szolgál a készülő új közoktatási törvény, melynek tervezete, hasonlóan a korábban nyilvánosságra hozott új felsőoktatási törvényhez, már olvasható a Nemzeti Erőforrás Minisztérium honlapján. Mindkét törvénytervezet, illetve a melléjük harmadikként csatlakozó pedagógus életpályamodell törvénytervezete ugyanazzal a metódussal készült, készül: a koncepció, az autentikus szöveg ismeretében észrevételével, kritikájával, jobbító szándékával vagy egyetértő véleményének kifejezésével a nemzeti konzultáció során minden érintett élhet. Az új közoktatási törvény azokat az irányvonalakat jelöli ki, melyek a rend, a munka, a pedagógusok megbecsülésének visszaállítását tűzik ki célul. S egyben megteremti az alapokat azoknak az értékeknek, melyek egykor oly sikeressé tették a magyar oktatási rendszert a jól szabályozott, a gyerekek szorgalmas munkájára építő, de humánusan szigorral bíró pedagógiával – hivatkozott többször is előadásában a klebelsbergi oktatáspolitika jeles eredményeire dr. Hoffmann Rózsa.
Az új közoktatási törvény a rendszer szereplőinek jogait és kötelességeit is újragondolja, megszüntetve az aránytalanságokat, s törekszik az elmúlt éveket jellemző túlszabályozási kényszer elkerülésére, bízva a szakértelemben és szakmai lelkiismeretben.
– Bár sok kritikát fogunk kapni, a szülők és gyermekek kötelezettségei és jogai terén is helyre kívánjuk állítani a rendet, hangsúlyozta az államtitkár, így a jelenlegi tervezetben az szerepel, hogy laikusoknak nem adunk egyetértési jogot fontos szakmai kérdésekben. A nevelőtestületnek a dolga például a házirend, a szervezeti és működési szabályzat megalkotása, azaz az intézmény munkájának a szabályozása, melyhez a gyereknek és szülőnek nem kell egyetértési jogot adni, hiszen mindig is a pedagógiai tudás részét jelentették. Bízni kell a szakértelemben, vissza kell helyezni a nevelést a jogaiba. Az igazgatóknak pedig a helyzet magaslatán kell állniuk, hogy ne szégyenítsék meg azt a tanárt, aki követelni mer, de figyelmeztessék azt a pedagógust, aki eltér az értékektől.
– A megfogalmazott értékek helyet kapnak a Nemzeti Alaptantervben is, melyben a magyarság megerősítését alapvető, szent kötelességünknek tartjuk, fogalmazta meg az államtitkár.
– Ez a nemzeti identitásunk része. S kulturális értékeinek, egyetemes kincseinknek átadását akkor tudjuk biztosítani, ha kötelezően előírja a tananyag. Az átörökítendő értékek mellett azonban számolni kell a világ fejlődésével is, ami új tartalmak megjelenését kívánja el, mint a mindennapos testmozgás, az etikai nevelés, az alapvető pénzügyi és jogi ismeretek, a környezetvédelem, a családi életre nevelés, az egészségnevelés vagy a fogyasztóvédelem, ezeknek többsége, mint szemlélet kell, hogy áthassa a hagyományos tantárgyak oktatását. Ismét kerettantervek készülnek majd, melyek alkalmasak lesznek arra, hogy helyi tantervként funkcionáljanak, s kettő, esetleg három változat közül választhatnak majd az oktatási intézmények. Ez a változtatás a legkevésbé az iskoláknak nyereséget hozó tankönyvpiacot is jelentékenyen összezsugorítja, fölöslegessé válik a tantárgyankénti 15-20-féle tankönyv, s négy-öt év alatt megvalósítható lesz az általános iskolákban, felmenő rendszerben az ingyenes tankönyv használata, amely nem a gyereké, hanem az iskoláé lesz, jelentős összeget spórolva ezzel a szülők pénztárcájának. A humán és reál tagozatos osztályok visszaállítása a gimnáziumokban, és a hat- és nyolcosztályos gimnáziumoknak a valódi tehetséggondozás színtereivé válása is szerepel a tervezetben, a pedagógus életpályamodell törvénye pedig a tanárok munkáját, előmeneteli rendszerét és az ehhez szükséges követelmények teljesítését is meghatározza. S visszaállhat az a külső szakmai ellenőrzés és értékelés is, amely 1985 óta nem létezik a magyar oktatásban, s amely minden oldalról, így a pedagógustársadalom részéről is nyomatékos igény, hiszen Európában csak Magyarország működteti az óriási pénzeket igénylő oktatási rendszert mindenfajta ellenőrzés nélkül.
