A 2010-es év vagy a legforróbb, vagy a második legmelegebb év lesz a Földön. Vajon rekordot dönt? Az csak attól függ, hogy melyik adatbázist vesszük figyelembe. A 19. század kezdete óta a NASA méréseiből az látszik, hogy az elmúlt tizenkét hónap átlaghőmérséklete volt eddig a legmagasabb. Viszont, ha a Brit Meteorológiai Szolgálat hőmérsékleti adatbázisát vesszük alapul, akkor ez az év csak a második legmelegebb időszaknak számít 1998 után.
Az angol kutatók a rendelkezésre álló adatok alapján azt is állítják, hogy az utóbbi évtizedben csökkent, illetve kiegyensúlyozottabbá vált a globális felmelegedés mértéke. Persze azt is hozzátették, hogy hőmérsékleti ingadozás áll a háttérben, nem pedig az, hogy megállt volna az ember okozta felmelegedés. Az utóbbi tíz évben lelassult a globális felmelegedés, amelyben természetesen több időjárási és környezetszennyezési tényező játszik szerepet. Az egyik, hogy a vízgőz mennyisége 10 százalékot csökkent 10 mérföldes magasságban.
A műholdak és meteorológiai léggömbök megfigyelései azt mutatják, hogy a sztratoszférikus vízgőz mennyisége az utóbbi időben változik. A 80-as és 90-es években növekedett, majd 2000 után elkezdett csökkeni. A kutatók kimutatták, hogy ezek a változások a sztratoszférának pontosan abban a vékony rétegében történtek, ahol a legnagyobb hatással van az éghajlatra. Már régóta elismerték, hogy a vízgőz egy erősen változékony gáz, ami az üvegházgázok családjának – szén-dioxid, metán, halogénezett szénvegyületek, dinitrogén-oxid, stb. – fontos tagja, ami hatással van a Föld éghajlatának változására. 2000 óta a sztratoszférában a vízgőz nagyjából 10%-kal csökkent. Ennek oka igazából még ismeretlen, viszont kimutatták, hogy a változásból adódó hűtő hatás miatt a felszíni hőmérsékletek kb. 25%-kal lassabban növekedtek, mint ahogy az egyébként történt volna, csupán a szén-dioxid és egyéb üvegházgázok növekedése miatt. A 90-es években a sztratoszférikus vízgőz növekedésének szerepe az volt, hogy kb. 30%-kal járult hozzá az abban az időszakban megfigyelt felmelegedéshez.
Az ingadozás hátterében még a napsugárzás átmeneti gyengülése is állhat. Szintén ilyen hatással lehetett az is, hogy a fejlődő ipar miatt több, a napsugárzást visszaverő aeroszol került a légkörbe. A melegedés mértékére vonatkozó adatokat pedig befolyásolhatják, hogy az egyre melegebbé váló északi-sarki térség adatai nem a megfelelő súlyozással szerepelnek az átlaghőmérsékletekben.
Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület adatai szerint a levegő átlaghőmérséklete 1905 óta közel 1 fokot nőtt. Ennek fő okai a 19. század közepe óta a légkörbe juttatott üvegházhatást okozó gázok. A kutatók heves vitákat folytatnak arról, hogy a felmelegedést mennyiben természeti hatások (a napsugárzás erősödése, a vulkáni tevékenység, a Föld pályaelemeinek változása) és mennyiben emberi tevékenységek idézik elő. A legelfogadottabb tényállások szerint a globális felmelegedés emberi okokra vezethető vissza. Ezt alá is támasztja, hogy a nap- és a vulkáni tevékenységek alakulása a számítások szerint jelenleg a globális felmelegedés ellen hatnak.
Még ha abba is marad az üvegházgázok kibocsátása, attól még folytatódhat a felmelegedés, hiszen a szén-dioxid más üvegházgázokkal együtt hosszú ideig a légkörben marad.
Így a globális hőmérséklet-növekedés pedig környezeti változásokhoz, a tengerszint emelkedéséhez, a csapadék mennyiségének és térbeli eloszlásának megváltozásához, szélsőséges időjárási viszonyokhoz vezet. Várhatóan változik majd a mezőgazdaság termelőképessége is. Mindez komolyan kihat a gazdaságra, mérsékelheti a fejlett országok nemzeti össztermékének mennyiségét és minőségét. Számíthatunk egyes természetes vizek kiszáradására, a gleccserek elolvadására, az árvizek, hurrikánok és tájfunok gyakoribbakká, nagyobbakká, pusztítóbbakká válására. Állat- és növényfajok kipusztulásának sebessége jelentősen megnő, ugyanakkor bizonyos fajok elszaporodása felgyorsul, nagyot borítva ezzel az ökológiai egyensúlyon. A változások a Föld egyes területein különbözőek lehetnek.
