Az Arad megyei Simonyifalva mellett található Vânători, azaz Vadász, amely egykoron a Simonyi bárók birtokközpontja volt. A falut és a környező földeket 1819-ben kapta adományul – katonai érdemeire való tekintettel – báró Simonyi József I. Ferenc magyar királytól. A birtok központjában, Vadászon az 1820-as évek legelején az óbester egy kastélyt építtetett, melyet elhunyta után egyetlen fia, Lajos örökölt. Miután ő 1894-ben utódok hátrahagyása nélkül halt meg, az a báró élettársának, Pretzner Karolinnak a birtokába került. Az asszony – aki később feleségül ment Simonyifalva első katolikus lelkészéhez (!), Werler Péterhez – az 1910-es évek legelején kénytelen volt eladni a kastélyt, és felköltözött Budapestre.
Jeles geográfusunk, Fényes Elek a következőket írta 1839-ben Vadászról: „37 kath., 410 óhitű, 1188 reform., 16 zsidó lak., ref. és óhitű anyatemplommal, derék urasági épületekkel.” Ugyancsak ő említi egy másik, 1851-ben kiadott munkájában, hogy Vadásznak van „kath. kápolnája, ref. és óhitű temploma, jeles urilaka.” Somogyi Gyula pedig egy 1913-ban, Arad vármegyéről megjelent monográfiájában közli, hogy „A község belterületének azonban legnagyobb nevezetessége a báró Simonyi József-féle kastély a parkkal.”
Trianon után azonban ez az épület – is – pusztulásnak indult. Nyilván nem egyik napról a másikra, hanem évről évre, évtizedről évtizedre… Így, ha valaki napjainkban szeretné felkeresni a napóleoni háborúk legendás hírű hősének egykori kastélyát, akkor csalatkoznia kell. Mára ugyanis az egész az enyészeté lett. Elpusztult, köveit teljesen széthordták. Semmi, de semmi nem maradt az épületből. Körülbelüli helyén ma a lucerna burjánzik. A kastély parkjára pedig mindössze egy fa, egy – Észak-Amerikában honos – Juniperus virginiana, azaz virginiai boróka emlékeztet, mely nyilván nem véletlenül került egykor ide!
Sajnálatos módon a kastélyról semmilyen korabeli ábrázolást vagy leírást nem sikerült fellelnem. Mindössze egy 19. század végi kataszteri térképet találtam, amelyen jól kivehető az épület. E szerint a kastély jelentős méretű és „L” alaprajzú” volt. Tőle keletre gazdasági épületekkel, nyugatra pedig egy kis tóval, amelyet egy park vett körül. A kastély és a református templom – amely a középkorban még katolikus volt – között pedig a báró Simonyi család által építtetett római katolikus kápolna állt.
