Az elmúlt pár hónapban jó néhány tanulmányt olvastam a TDM szervezetekről, azok felállításáról, működéséről. Számomra Semsei Sándor egyik írása volt az, amely a legcélravezetőbben mutatja be a TDM szervezetek felépítését és azon okokat, amelyek miatt a turizmus szereplőinek elengedhetetlen összefognia.
„Új igényekkel jelentkező, ún. „multiopcionális” üdülővendégek, globális méretűre tágult piac, egyfajta monopoli-játék a versenytársak között, belső szervezeti és management-problémák, a szabadidős infrastruktúra folyamatos fenntartásának és megújulásának terhei, illetve a meglévő természeti és szociális adottságokból kiinduló, fenntartható fejlődés biztosítása – nagyjából így jellemezhető az a feszültségmező, amiben a mai turisztikai szervezetek mozognak. Tudomásul kell venni, ahhoz, hogy sikeresen működjön a turizmus egy városban/régióban, nem elegendő ezt vagy azt a részproblémát megoldani. Sikeresnek csak azok a városok/régiók bizonyulnak, amelyek elegendő minőségi szálláshellyel, a legmodernebb infrastruktúrával és vállalkozói szemléletű managementtel rendelkeznek. Piacra szabott, minőségileg kifogástalan ajánlati csomagok, sokrétű piaci tevékenység, rugalmas piaci megjelenés és márkatudatosság – röviden: a desztináció-menedzsment-koncepció a megoldás.”
Nos, az alábbi sorokat olvasva, azt hiszem, másban is felmerül a kérdés, hogy felkészült-e Gyula városa a fenti kihívásokra? Egyre többen gondoljuk úgy, legfőbb ideje egy asztalhoz ülni, és feltárni annak okait, amiről szezon végén mindenki panaszkodik: „kevés a vendég, és az is olyan, hogy abból nem lehet megélni” – olvashattuk a szezon közepén az újságok hasábjain.
A desztináció menedzsment első törvénye: a világnak számos olyan helye van, ahol az emberek a turizmusból (is) megélnek. Méghozzá nagyon jól! Ezt nem árt tudni!
Változtatnunk kell, a kérdés: hol kezdjük? Mik azok az alapok, amelyekre közösen építkezhetünk? Ismerünk olyan várost 100 km-es körzetben, ahol a város lakossága 25 ezer, és a vendégéjszakák száma 2009-ben 1 millió fölé emelkedett. Gyula város lakosainak száma 33 ezer, ezzel szemben a vendégéjszakák száma 2009-ben a 250 ezret érte el. Valamit nem tudunk eléggé. A válasz kézenfekvő: nekünk, egymáshoz és környezetünkhöz való viszonyuknak elsősorban. Szemléletváltásra van szükség mindenekelőtt. Csak erősen kell figyelnünk és nem szabad azt hinnünk, hogy mindent (jobban) tudunk. Mert nem tudunk jobban semmit. Legalábbis a tények jelenleg ezt mutatják. Tehát tanulnunk kell. Tanulnunk azoktól, akiket saját, mindennapi gyakorlatuk tanított meg arra, hogy mit kell tennünk. És főként arra, hogy hogyan. A kérdés soha nem az kellene, hogy legyen, hogy hogyan adjuk el azt, amink van, hanem, hogy hogyan adjuk el azt, amit venni szeretnének!
A desztináció menedzsment is ott kezdődik, ahol a 250 ezer vendégéjszaka. Az embereknél. Azoknak az embereknek önmagukhoz, egymáshoz és környezetükhöz való viszonyánál, akik „csinálják” .
Gyulára vonatkoztatva, azt gondoljuk, a feltételek adottak. Minden együtt áll a változáshoz. Ahhoz, hogy kitartó munkával és tanulással Gyula városa az egyik legvonzóbb hazai és nemzetközi úti céllá váljon. A szó szoros értelmében desztinációvá fejlődjön.
Bottás Gyöngyi
Forrás: TDM Partnerségi Program
