Aki pontosan érkezett, az majdnem háromnegyed órát állt sorban a The Irish Dance Experience sztepptánc-show előtt a tószínpadnál, a szigorú jegyellenőrzés miatt, ami a borsos jegyár okán érthető.
A Fővárosi Táncszínház szervezésében Catherine Gallagher, Írország Nemzeti Bajnoka és sokszoros ír sztepptánc világbajnok egy negyvenállomásos turné keretében látogatott el Gyulára, és állt élére a több nemzet lányaiból és fiaiból álló csapatnak.
A gondosan kitalált koreográfia nem szűkölködött látványos elemekben, és talán pont emiatt, modoros allűrökben sem. A szólótáncokat is előadó táncsztár mellett, hasonlóan virtuóz és látvány után válogatott, dekoratív lányok és fiúk táncoltak, akiken nem láthattuk kétszer ugyanazt a jelmezt, minden egyes tánc más és más, csillogó-villogó ruházatot kapott. Kétféle módon adták elő a táncokat. Időnként a balett elemeit tartalmazó keccsel, ám többnyire egy irdatlan, üvegszálas cipőben, aminek használata szemmel láthatólag sem kis fizikai teljesítmény.
A táncshow alatt többféle nép táncaiból kaphattunk színes és attraktív ízelítőt, amelyek színvonalát az autentikusnak éppen nem mondható, technós zenei alapok kurtították. Jelzésszintű dallammotívumok a kelta-ír dallamokból, a Monti-csárdásból, a Brahms Magyar táncokból, sramli és még mások.
Amíg a fiatalok öltöztek, ügyes húzás volt bevetni egy billentyűsből, fuvolistából, gitárosból, hegedűsből és dobosból álló zenekart, akik markánsan és mosolygósan adták elő dalaikat, természetesen élőben. Igazi meglepetés volt, amikor a többnyire timpaniütővel játszó dobos kimutatta „foga fehérét” egy látványos és fergeteges dobszólóval.
Mind a táncosok, mind a zenészek kitettek magukért, kár, hogy mindez nem egy időben történt. Az alkotók nem kívántak kilépni a pompás show-k világából, így a látványba jóval több energiát fektettek, mint a tartalomba.
