Kevéssé közismert tény, hogy Sopron központjában, a Fő téren álló gazdagon díszített barokk Szentháromság-oszlop – amelyet a város egyik szimbólumának is tartanak – kettős talapzatának felső szintjén lévő hat szobor között ott szerepel a gróf Lőwenburg János Jakab békési főispánt és feleségét, gróf Thököly Katalint megmintázó két műalkotás is. Ennek oka, hogy a főispán és neje volt a Szentháromság-oszlop fő donátora.
A XVII. század végén dúló soproni pestisjárvány megszűnése után az akkori esztergomi érsek, gróf Kollonich Lipót bíboros, hercegprímás a gyilkos kor vége szakadtának emlékét megörökítendő, illetve felajánlásul a város megmeneküléséért kezdeményezte, hogy a polgárok állítsanak fel egy emlékművet. Az építkezések 1695-ben kezdődtek meg és 1701-ben fejeződtek be. A két fő adományozót, gróf Lőwenburg János Jakabot és nejét, valamint a családi címereiket – anyagi felajánlásukért viszonzásul –megörökítették az emlékművön. Ezért látható napjainkban is, a művészettörténészek véleménye szerint, a magyarországi barokk szobrászat egyik legértékesebb alkotásán a főispán fél térdre ereszkedő pózban Szent Jakab apostol, míg felesége térdeplő helyzetben – sajnos ez utóbbinak a jobb kézfeje ma már hiányzik – Szent István király mellett, valamint a szobor talapzatán elöl, középen a Lőwenburg-Thököly kettős címer.
Megemlítendő még, hogy Békés vármegye első újkori – 1699 és 1732 közötti – főispánjáról sajnos semmilyen ábrázolás, portré nem maradt fenn. A fenti szobor azonban maradandóan megőrizte számunkra Lőwenburg gróf alakját, arcvonásait.
