Már a fesztivál első napjának előadása, az élő legenda, Peter Brook által rendezett, a várszínház szabadtéri nagyszínpadán bemutatott Warum, Warum (Why, Why - Miért, miért) osztatlan sikert aratott mind színházi, mind szélesebb körökben. Talán ennek köszönhető, hogy másnap, a nyolcvanöt éves rendező munkásságának megvitatására meghirdetett szakmai konferenciára (Peter Brook és William Shakespeare címmel) zsúfolásig telt meg a Mogyoróssy Könyvtár nagyterme.
Az előadás főszereplője, Miriam Goldschmidt színésznő kitűnő színpadi alakítása után további kellemes perceket szerzett azoknak az érdeklődőknek, akik kíváncsiak voltak színpadon kívüli személyiségére és a Peter Brookkal folytatott munkájára. A díva érkezésig azonban a szakmai beszélgetések moderátora, Koltai Tamás adott személyes véleményével, sok éves kutatói munkájának tapasztalataival áttekintő képet a legendás rendező pályafutásáról. Koltai Tamás úgy fogalmazott: "Peter Brook mítosz, színházi legenda. Pályája során semmi sem rendíthette meg; mindenben megmerítkezhetett, meghívta Craiget, Grotowskit, de mindvégig önmaga maradt." A szakember hozzáfűzte, hogy éppen ezért nem létezik Brook-i iskola sem, mert a megismert, megtapasztalt dolgokat Peter Brook beépítette saját munkamódszerébe, rendezői stílusába.
Miriam Goldschmidt "belépője", majd szórabírása felért egy újabb színházi katarzissal. A színésznő különösen színes, jelmezszerű ruhájában egy pillanatra sem lépett ki díva önmagából; komoly átéléssel idézte fel Peter Brookkal folytatott afrikai színházi kísérleteiket, a "carpet-playt", amikor a Színházi Kutatóközpont megalapítása (1970) után Brook egyetlen szőnyeg leterítésével vizsgálta a színház születését, létezését Afrika őslakosainak gesztusnyelvén, közösen létrehozott "színházzal". Visszacsatolva a Gyulán is bemutatott Warum, warumhoz, a létezés három nagy kérdésére felelte a szimbolikus brooki választ, a "nem tudom"-ot a színésznő, a Ki vagyok? Honnan jöttem? Miért vagyok itt? megválaszolhatatlan filozófiai talányokra, majd hozzátette: "Egy biztos: színházra születtem. A lényeg mindig a találkozás élménye: más emberekkel, önmagammal és az ismeretlennel." - azzal a teremben lévő, felfelé fordított tenyeret ábrázoló szoborhoz sietett és belehajtotta a fejét. A felfelé emelő, óvó kéz kiáltó szimbóluma mellett ezzel az egyetlen, ösztönös gesztussal adta tudtunkra Peter Brook színházának egyik lényegi pontját, a gesztusokkal való kifejezés erejét.
Georges Banu, román-francia esztéta, Kékesi Kun Árpád színháztörténész, Novák Eszter rendező majd Kovács Krisztina dramaturg előadásai követték a Miriam Goldschmidttel folytatott beszélgetést.
A fesztivál második napjának estéjén a zene vált főszereplővé. A W.H. együttes - Dagadu Veronika Sena énekesnő - tolmácsolásában tizenkét Shakespeare-szonettet hallgathatott meg a közönség a várszínház kamaratermében. A teltházas eseményen a többféle zenei elemet - kortárs improvizáció, modern jazz, absztrakt hip-hop, freejazz - vegyítő különös és kifejezetten XXI. századi hangzásvilágú dallamokat előhívó koncerten egészen új értelmet nyertek a szonettek. A válogatás a tizenkettediktől a száznegyvenedik szonettig terjedt, természetesen nem maradhatott el a jól ismert 75. szonett sem.
A zenészek kreatívan keresték az utat az új hangzások megtalálásához, így fordulhatott elő, hogy az ütőhangszerek mögött helyet foglaló G. Szabó Hunor például ásványvizes palackjának ropogtatását is beépítette a zenei kompozícióba, míg a csellista Márkos Albert ceruzákat dugott a húrok közé, jellegzetes vibráló effektust csalva ki hangszeréből. Gryllus Samu pedig basszusgitárjából szinte fúvóshangszerre emlékeztető hangokat hívott elő, majd ipari zörejekre váltotta azt. A 18. szonett bemutatásakor a csellista kezében lebegő, hullámzó vonó akaratlanul is előhívta a Miriam Goldschmidt által délelőtt felemlegetett, egyik Brook-féle gyakorlatot, melyben a körben ülő színészek bambusz pálcákat mozgattak, és ha elég ügyesen csinálták, akkor a látvány a tenger/víz hullámait idézte meg.
A fesztivál még csak harmadik napjánál tart és bőven tartogat még ínyencségeket. Két mozásszínházi, fizikai színházi előadás - Uray Péter Rómeó és Júliája, Zsótér Sándor - Horváth Csaba Hamletje - mellett két zimbabwei színész mutatja majd be A két veronai nemes című Shakespeare-opust; de lesz Lear király a bukaresti Bulandra Színház előadásában, Édes Williamről Michael Pennington szólóelőadásában vall, a temesvári Csiky Gergely Színház pedig a Rosencrantz és Guildenstern halott című UNITER-díjas előadással érkezik Gyulára. Szakcsi Lakatos Béla, Bea von Malchus estjei is tartalmas szórakozást ígérnek, míg a gyerekeket a Kukucska Színház produkciója örvendezteti meg szigorúan Shakespeare nevében.
