A békéscsabai repülőtéren a közelmúltban elhangzott Carl Orff-koncert több szempontból is figyelemreméltó és elgondolkodtató esemény volt. Hajdan a szocializmusban a kultúra kiemelten támogatott terület volt, mert úgy gondolták, hogy ez lesz a tömegek felemelkedésének eszköze.
Ez a hipotézis, mint annyi más akkoriban, nem igazolódott, a rendszerváltozás után tarolt a lakodalmas rock és hasonló színvonalú „muzsika”, a cégek többsége meg fontosabb dolgokkal volt elfoglalva, mint a hangversenyek szponzorálása. Úgy tűnik, hogy lassan eljön az idő, amikor ők is felismerik a művészetek támogatásában rejlő lehetőségeket, és ez meg is hozza gyümölcsét.
A reptér nagyhangárjában előadott Carmina Burana eme örvendetes folyamat részének tekinthető. Megyénkben mindenképpen új jelenségről van szó, hiszen nemcsak megtelt az ezerötszáz ülőhellyel berendezett építmény, de az előadás is hatalmas sikert aratott.
A fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő Békés Megyei Szimfonikus Zenekar a zeneirodalom két, méreteiben és nehézségi fokozatát tekintve is nagy művét tűzte műsorra. Tavaly hallhattuk Beethoven IX. szimfóniáját, most pedig Carl Orff Carmina Buranáját. A szerzők korban és stílusban távol állnak egymástól, kiválasztásukban azonban nemcsak az motiválhatta Somogyi-Tóth Dánielt, a zenekar vezetőjét, hogy természeténél fogva vonzódik a grandiózus megoldások iránt. A két műben közös, hogy olyan komolyzenei alkotások, amelyek sokak számára érthetők, egyúttal rendkívüli hatást képesek gyakorolni a hallgatóságra. Köztudott, hogy a megyei zenekar fiatal művészeti vezetőjének céljai közé tartozik, olyan társadalmi rétegeket is a komolyzene bűvkörébe vonni, akik egyébként elkerülnék a hangversenytermeket. Erre a Carmina Burana kiváltképpen alkalmas, az egész rendezvény létrehozásához azonban jelentős szervezői tevékenység is szükségeltetett, hiszen a szokatlan helyszín, a nagy létszámúra tervezett közönség, a kórusok és a zenekar, mintegy kétszáz fő, összeállítása és betanítása, a szponzorok megnyerése olyan nagy és bonyolult feladat, hogy abban a bukás is benne lehet. Szerencsére nem így történt, ezt jelezte a hangárból szinte „kifolyó” nagyságú közönség, az összességében jó és nagyon hatásos produkció, a szűnni nem akaró taps, végül a ráadás.
A Békés Megyei Szimfonikus Zenekart már jó ideje magas színvonalú zenei teljesítmény jellemzi, a gödöllői Talamba Ütőegyüttessel kiegészülve ezúttal sem volt másképpen. A Debreceni Kodály Kórusból – karigazgató Pad Zoltán – és a Perlaki Attila vezette Gyulai Erkel Ferenc Vegyes Karból összeállított kórus ezúttal is szépen énekelt, a Kocsma-jelenetet meg is tapsolta a közönség, bár éppen ebben volt egy kis botlás. Szintén a Tiszántúl fővárosából jött a gyönyörűen éneklő Debreceni Voces Iuvenum Gyermekkar, karigazgatójuk Dobi Lászlóné. A szopránszólót Galambos Hajnalka énekelte, akinek éneklése a három szólista közül kiemelkedett. Tenorban Szerekován Jánost hallhattuk, míg a baritonáriákat Bátki-Fazekas Zoltán énekelte, de az ő teljesítménye egyértelműen kívánnivalókat hagyott maga után. Somogyi-Tóth Sándor a tőle megszokott hévvel és határozottsággal dirigálta az alkalmi együttest, elsősorban az ő érdeme, hogy mindazt, ami a középkori dalok féktelen indulataiból, érzelemgazdagságából fölerősödve bekerült a Carmina Buranába, úgy hallhattuk, ahogyan azt maga Orff is megálmodhatta.
Külön kell szólnunk arról is, hogy a Gyulai Erkel Ferenc Vegyes Kar számára nagy kihívás volt az előadásban való részvétel, amelynek maradéktalanul megfelelt. Növeli teljesítménye értékét, hogy városunk amatőr együttese, mely mind a IX. szimfóniában, mind most, magas színvonalú professzionális környezetben állta meg helyét. A Carmina Buranát a közeljövőben még két helyen mutatják be, Kunszentmiklóson egy árvízkárosultak javára rendezett koncerten, és Kapolcson a Művészetek Völgyében.
