Azzal a nem titkolt céllal adta elő a Körös táncegyüttes, a Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. amatőr népművészeti csoportja A szabadságos katona című önálló gyermekműsorukat, hogy a könnyen befogadható folklorisztikus élményen és hagyományőrzésen kívül, kedvcsinálóként is szolgáljon a leendő utánpótlásnak. A művet pályázat útján a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatta. A helyzetkomikumokra épülő előadás egy Mátyás-korabeli népmese változata, amely mozgalmas képeken keresztül jeleníti meg a történetet.
A komplex előadást elsősorban a táncegyüttes utánpótlás-gyermekcsoportja számára készítették az alkotók, amiben felhasználtak színpadi táncot, képi megjelenítést és szépprózát. A kortárs zenét sem mellőző zenei átirat Téglás Ferencet dícséri. Az interaktivitás szükséges is volt az érdeklődés ébrentartására, tekintve a félezer gyerekből álló közönségre, mai egyszerre nézte az előadást és aznap délután mégegyszer annyi láthatta.
A mű első részében megjelenő három karakteres szereplő gyerekekhez szóló, de felnőtteket is megmosolyogtató humorral szőtte tele a történet előzményeit és a szereplők, valamint a népi hangszerek bemutatását. Közben a magyar szájízzel bemutatott münchausenbárós főhős obsitos (Becsy András) és a mágus burleszkbe illő látványossággal, illetve hangokkal kísérte a narratívát, aminek előadója (Patyi Zoltán)- aki egyben a darab koreográfusa - tréfásan és rutinnal próbálta csendre inteni a izgő-mozgó csemetéket. „…Ha csendben maradtok, akkor elmesélem néktek ezt a történetet, ha nem, akkor is…”
Előkerült a Dobok ura is (Friederich Endre) – aki mint azt a darabon kívül is tenni szokta – különböző népi hangszereket, kereplőt, kavalt, stb. varázsolt a nézők szeme elé. A zenész-mágus (Pribojszki Ferenc) játszi könnyedséggel játszott minden egyes hangszeren többek között moldvai dallamokat, könnyen is ment neki, hiszen a való életben is istenadta zenésztehetség.
A függöny felgördülése után a zenekar tagjai (Patyi Zoltán, Pribojszki Ferenc, Friederich Endre és Falusi László) a szokásos helyükre kerültek, és átadták a helyet a történetnek, illetve a legények botostáncának és a fehérruhás, pirospántlikás tündérleányoknak. A mese folyása közben folyamatosan jelen volt a népfolklór, és a következetes pedagógiai, hagyományok tiszteletére nevelő módszerek, a ritmustaps, az énekeltetés, stb.
A lányok csipkelődésére a fiúk hasonlóképpen csúfolódtak. Természetesen azok férfinevekkel, emezek női nevekkel tréfálkoztak. Az Édes Gergelem dallamára induló, füstködbe burkolózó tábortűz körüli körtánc hatását keltő átgondolt koreográfia pedig igazán látványos és hatásos záróakkordja volt a darabnak.
Nemcsak szépen kidolgozott és szórakoztató előadásnak voltunk tanúi, ősi gyökereink fiatal magjának elvetése és plántálása is szükséges feladat. És nem utolsósorban: aki megnézi az előadást, az megtudhatja, hogyan lehet hét patkó egy lovon…
