A gyulai Corvin János Múzeum ötödik alkalommal rendezte meg a gyulai vár napját szombaton. A több mint hatszáz éves felújított téglavárat 2005. május 20-án adták át ünnepélyes keretek között. Azóta szervezik meg minden évben e rendezvényt, ahol a vendégek még látványosabban tekinthetnek be a vár múltjának életébe ingyenes, jelmezes tárlatvezetés mellett. A nyirkos időjárás ellenére is szép számmal jöttek a vendégek.
Korabeli ruhákba öltözött a vártartás, sőt többen önként öltöttek viseletet, hozzájárulva a középkori hangulathoz. A Harruckern suli tanulói az ősi recept alapján készülő, kemencében sülő kenyérlángos illatával vonzották a népet, míg a kovácsműhelyből ütemes üllőpengés hallatszott egész nap. A középkori hangulatból még a néha megszólaló mobiltelefonok zörejei sem tudtak kizökkenteni.
Az értékes ajándékokat megpillantva vetélkedőre adtam fejem. Egy Kohán-albumot pécéztem ki, de volt ott mindenféle tárgyajándék és csokoládé Mikus Éva és Gerhard Stengel, valamint a múzeum jóvoltából. Elsőként két reneszánsz festő képét kellett kirakni és kitalálni, majd a fegyvertárban lévő páncél súlyát tippeltették meg a szervezők. Ezt az alabárdos teremben, a török teremben, a várúri hálóban különböző feladatok követték, melyeket korhűen felöltözött kisasszonyok pontoztak. Ezután már a középkorban is használt fűszereket kellett felismernem az éléstárban, ami csak nagyjából sikerülhetett, miután a kissé csípős gyömbérpor ügyetlen beszippantásával okoztam magamnak kellemetlen perceket.
Tüsszögve másztam a toronyban, számolva a lépcsőfokokat és a várfalon lengedező zászlókat. Végezetül bedobtam a bőrlabdát egy megfelelő szakajtóba, és máris birtokomba vehettem a kinézett ajándékkönyvet. Eközben a termekben kézműves foglalkozások zajlottak népi iparművészekkel, a ráérő látogatók mézeskalácsozhattak, fazekaskodhattak, és kipróbálhatták a bőrműves mesterséget is. Az udvaron kardok pengtek és pajzsok csattogtak.
A Maróti János Hagyományőrző Egyesület tagjai vívtak bottal, karddal, harci pöröllyel, buzogánnyal és minden egyéb hasonló kedves szerszámmal. Fiatalos lendülettel, korhű ruházattal és átéléssel, az esetleges karcolásokra fittyet hányva vadul küzdöttek, látszólag életre-halálra. Az ebből eredő tetanuszinjekciókat kivéve igazi középkori képsorok voltak.
Sajnos az esőben küzdő daliák, illetve az eső ellen küzdő látogatók is fedél alá szorultak egy idő után, mert az eső intenzív záporrá erősödött. A különleges akusztikájú kápolnában a Corvinus együttes játszott reneszánsz dallamokat korhű hangszereiken, blockflötén, csembalón, basszuslanton. Az eső elől ide menekülő egy-egy dalia táncra is perdült, hölgyeket felkérve egy menüettre. A vár napi rendezvényeknek eleinte plusz középkori hangulatot adott az ódon falakon és falépcsőkön csordogáló, páncélokon gyöngyöző, zászlókat áztató égi áldás. Végül délután az eső nehéz, félnapos küzdelemben bevette magát a téglavárba, és megnyerte a csatát a nagy számban felvonuló több százas nézősereggel szemben.
