A meglepő módon szerény érdeklődésre számot tartó fórumon ugyancsak sokakat érintő problémákról; hitelekről, pénzintézetek, ügyfelek kapcsolatáról, s nem utolsósorban a megoldási lehetőségekről, illetve a tudatos fogyasztói magatartás mikéntjéről beszéltek a szakemberek.
A megyénkben legnagyobb lakossági ügyfélkörrel rendelkező pénzintézetek vezető szakemberei szóltak a kialakult pénzügyi válság okairól, összetevőiről, a válságra adott és adható válaszokról, a bankok új lakossági politikájáról, az adósvédelmi programról, s arról a magatartási kódexről, mely a pénzintézetek és ügyfeleik kapcsolatát biztosabb, átláthatóbb alapokra helyezheti. A banki oldal után, az állami felügyelet részéről Kathi Attila összegezte azokat a tapasztalatokat a válság kapcsán, melyek a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz beérkező panaszok, megkeresések milyensége s számaránya alapján megállapíthatók. Az államnak oda kell figyelnie arra, hogy a nehéz helyzetbe került hiteleseknek segítséget nyújtson, de a lehetőségei korlátozottak. Mit tehet? Egyrészt jogszabályokat alkot, másrészt ösztönöz, például etikai normák létrehozására – emelte ki a szóvivő. S ez utóbbi adott esetben sokkal szimpatikusabb lépés is lehet, hiszen az etikai normákat vállaló szolgáltatók sokkal pozitívabb képet sugároznak az ügyfelek felé, mert nem csak a kötelező, szankcióval kikényszeríthető szabályok alapján működnek. – Az állam törekszik arra, hogy a kialakult problémákat megoldja, folytatta Kathi Attila, ugyanakkor nem lehet csupán egyetlen ágazatra, jelen esetben például a bankokra, a hitelintézetekre ráfogni a válságot. A fogyasztó felelőssége ugyanúgy megállapítható. A gazdasági környezet mellett ugyanis van egy társadalmi környezet is, amit ma fogyasztói társadalomnak nevezünk. Részben a rendszerváltozás generálta azt a társadalmi folyamatot, melynek eredményeképpen az addigi hiány helyére óriási lendülettel olyan kínálatözön furakodott, melyből a reklámdömping nyomására kialakult a fogyasztáskényszer. Folyamatosan s minden taktikát, praktikát bevetve ösztönöztek a vásárlásra, mely mögött sokszor nem is állt valódi szükséglet. Emellett a bankok marketingtevékenysége gyakran egy olyan képet sugallt, hogy akár minden a miénk lehet, amire vágyakozunk. – Hiszen bármilyen termék megvásárlásánál ott a segítség, a jóságos, az adakozó bank, aki nyújtja a pénzt, legyen szó akár gépkocsi-, akár lakásvásárlásról vagy éppen a gyerek hegedűórájáról – foglalta össze a szóvivő, hozzátéve, hogy a marketingáradat, a technológiák rohamos fejlődése, illetve a fogyasztói társadalom kialakulása mellett a tudatos fogyasztói magatartás, a termékválasztás tudatossága nem fejlődött hasonló tempóban. Nem gondoltuk át sem a szükségleteinket, sem pedig a terhelhetőségünket. A tudatosság hiánya mögött azonban mindenki felelősen felsorakozhat. – A kereskedelem, mely felfoghatatlan mennyiségű árukínálatot állított elénk, mint lehetőséget, a bank, amely e lehetőséget megtámogatta azzal, hogy adott rá pénzt, és maga a fogyasztó, aki a hiány után részt kívánt mindenből – hangsúlyozta Kathi Attila mindhárom oldal „hibás” voltát. A válságra közvetlenül más-más választ adtak a hitelintézetek, és reagáltak közszereplők is. A Provident-ügyet, mint legismertebbet említette meg a szóvivő, mely nagyon rossz
irányba ment el azzal, hogy felelős politikusok buzdítottak ügyfeleket törlesztő-részleteik be nem fizetésére, ami a korábbi hozzáállás folytatásaként megint a tudatos fogyasztói magatartás ellen ható üzenet.
A jelen helyzetet értékelve a szóvivő kiemelte a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének szerepét, a felügyelet őrködik közvetlenül a szabályok, közvetve az etikai normák betartása fölött. 2008-ban törvény is született a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása, a megtévesztések ellen, s a PSZÁF a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hivatallal és a Gazdasági Versenyhivatallal együttesen látja el a felügyeletet, ösztönözve például a bankokat a felelős hitelezési rendszer kialakítására és működtetésére.
Kathi Attila nyomatékosan hívta fel a figyelmet annak fontosságára, hogy mielőtt bármiféle szerződést aláírunk, alaposan tanulmányozzuk, hogy mihez is adjuk névjegyünket. Továbbmenve: pénzünket, nyugalmunkat. Mert szomorú s általános tapasztalat, hogy a szerződések elolvasására a legritkább esetben kerül sor. – Sokszor szembesülünk panasz esetén azzal, hogy minden rendben a szerződéssel, minden jogszerű, csak azt, ami le van írva, nem olvasta el az ügyfél, folytatta a szóvivő, és nem csak a sokat emlegetett apró betűs részt, hanem semmit. Azzal mentegetjük magunkat, kissé közhelyesen, hogy nem értjük a jogi, pénzügyi szaknyelven megfogalmazott iratokat, azaz már rögtön úgy indulunk neki, hogy úgysem foghatjuk föl a leírtakat. – Lehet, hogy bonyolult, de magyarul van – summázta a szóvivő. A fórumon elhangzott hozzászólásokat alapul véve pedig azt is idetoldhatjuk, hogy a szerződésben hivatkozott egyéb dokumentumokat is, mint például az általános üzletszabályzat, el kell olvasni, ha szükséges, az ügyfélszolgálati munkatárstól tájékoztatást kell kérni, s ha ez sem bizonyul elegendőnek, ne szégyelljünk olyan szakembertől segítséget kérni, kiben bizodalmunk van. Akár a fogyasztóvédelmi egyesület munkatársaihoz is fordulhatunk, mindenképp szerencsésebb az aláírás előtt, mint utána. Kathi Attila szavait megfontolva: figyeljünk oda, mert jól kijönni belőle utólag már nem nagyon tudunk.
