Sin Edina, Elek Tibor, Polyák Anita és Ferenci Attila a sajtótájékoztatón
Fotó: Gyulai Hírlap – Súr Enkő
Különösen a gyermekes családoknak ajánlják, de egytől kilencvenkilenc éves korig mindenkit várnak a Gyulai Várszínház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös bemutatójára, a Volt egyszer egy… című produkcióra, amelyet július 23-án a várszínpadon láthat a közönség ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében.
Az előadást beharangozó sajtótájékoztatón Elek Tibor, a Gyulai Várszínház ügyvezető igazgatója ismertette, az előadáshoz Jókai Mór A cigánybáró című kisregénye adta az inspirációt, ebből készült 1985-ben a Szaffi című rajzfilm is. Hozzátette, a Volt egyszer egy… „messzire rugaszkodik mindkettőtől”; van benne egy báb, de nem bábelőadás, hanem látványos összművészeti produkció.
Felidézte, a kárpátaljai színházzal számos közös bemutatót készítettek már, legutóbb a Revizort, amely „sikerszériát futott be”: több díjat is elnyert, köztük a várszínház Sík Ferenc-nívódíját és az Országos Színházi Találkozón a legjobb előadás díját.
Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatója elmondta, az ötödik évadukat kell háborús körülmények között megtervezniük, ami előadásaikra is hatással van. Azzal szerettek volna elszakadni „a hétköznapok nyomasztó állapotától”, hogy „valami szépet”, a színházi palettán ritkaságnak számító előadást hoznak létre, amely önfeledt nevetésre sarkall, „a varázslatnak a legszebb, mesei értelemben megélt pillanataival” ajándékozza meg a nézőket, és arra emlékezteti őket, hogy az élet csodaszép.
Mint kifejtette, A cigánybáró kontrasztot képez az előadással, amelynek története azzal indul, hogy egy nyolcadikos diáknak el kell olvasnia Jókai művét, de ő ehelyett megírja a tanárnőjének, mi minden akadályozta abban, hogy teljesítse a feladatot. „Helyette az álmaiban történnek olyan dolgok, amik nem szabnak határt a fantáziának, ezek a képek kerülnek bele az előadásba” – tette hozzá.
Arról is szólt, hogy eredményes az együttműködésük a Gyulai Várszínházzal, egyik közös bemutatójuk, a Tóték már 22 éve szerepel a repertoárukon. Kiemelte, Gyula művészeti telephelyként lehetőséget ad a szabad alkotásra, a színház legszebb oldalát tudják itt megélni nyaranta, amiből egész évben töltekezhetnek.
Az is nagy öröm számukra, hogy ifj. Vidnyánszky Attila mindig visszatér hozzájuk, és alkotótársakat is visz magával. Az előadás létrejöttét segítette Csapó Attila bábművész, a látványért felelő Vidnyánszky Alexandra, Kondákor Ajsa Panka koreográfus és Ugron Zsolna dramaturg.
Polyák Anita színművész elmondta, az előadás főszereplője egy báb, egy lány, akinek ő a magyar hangja, a lelke. Hangsúlyozta, nagy kihívás olyan előadást létrehozni, amit a felnőttek és a gyerekek is szórakoztatónak találnak. A színészeknek vissza kellett nyúlniuk a gyerekkorukig, a saját történeteikből dolgoztak, felidézték például, mitől féltek.
Ferenci Attila elárulta, a próbafolyamat olyan volt, mint „egy jóféle mesterkurzus” és „egy jókedvű bolondozás”. Rengeteget improvizáltak, megpróbálták megjeleníteni a színpadon, hogyan lesz egy fogasból egyik másodpercről a másikra hátasló, egy párnából felszálló tollpihéből önfeledt hócsata, vagy hogyan válik egy gyerekszobába betévedt szúnyogból hatalmas szörny, amit egy lovag fogkefével győz le. A színművész azt javasolta a nézőknek, hogy előadás közben engedjék az emócióikat szabadon áramlani.
A kárpátaljai színház igazgatójától azt is megtudtuk, az előadást a 2026–27-es kőszínházi évadban a budapesti Nemzeti Színházban szeretnék bemutatni, az ottani színpadi körülményekre szabva.
