A dinoszaurusz hazatér – A Hamburg SV hét év után ismét a Bundesliga tagja
A Hamburg SV számára véget ért történelmének legsötétebb időszaka. Az 1887-ben alapított patinás klub, amely sokáig büszkén viselte a „dinoszaurusz” becenevet, mivel soha nem esett ki a Bundesligából annak 1963-as megalapítása óta, hétévnyi másodosztályú száműzetés után végre visszatért az élvonalba. A felemelkedés nem volt zökkenőmentes, hat sikertelen kísérlet után a hetedik próbálkozás hozta meg a várva várt sikert.
A „dinoszaurusz” becenév tehát eredetileg a klub stabilitására utalt, hiszen a Hamburg volt az egyetlen olyan alapító csapat, amely az első Bundesliga-szezon óta folyamatosan az élvonalban szerepelt – egészen 2018-ig. A klub kabalája, Dino Hermann, a kék dinoszaurusz piros hassal, éppen ezt a megbízhatóságot szimbolizálta. Ironikus módon a becenév éppen akkor vált különösen találóvá, amikor a csapat kiesett: a dinoszauruszok sem léteznek örökké.
A visszatérés megünneplése monumentálisra sikeredett. A Hamburg 3-0-ra győzte le az Ulmot a feljutást bebiztosító mérkőzésen, aminek a végén a szurkolók elözönlötték a pályát. Néhányan felmásztak a kapukra is, amik aztán összeroppantak a tömeg súlya alatt. Az ultrák vállukra emelték a klub portugál kapusát, Hernandest, aki a nehéz szezon egyik hősévé vált. Miközben a rajongók önfeledten ünnepeltek a pályán, a klub kabalafigurája, Dino is megőrült a boldogságtól, piros hasát rázva a riporterek közelében.
A hajdani Bajnokcsapatok Európa Kupája-győztes csapatot a mostbet hungary szakértői hónapokon át még csak a feljutásra esélyesek között sem említették, olyannyira rossz volt a helyzet, amikor a 34 éves Merlin Polzin ideiglenesen átvette az irányítást. Amikor novemberben menesztették Steffen Baumgartot, senki sem gondolta, hogy egy tapasztalatlan asszisztens fogja visszavezetni a csapatot az élvonalba.
A Hamburg hétéves szenvedéstörténete
A Hamburger SV 2018-ban búcsúzott az élvonaltól, mindössze három pont hiányzott ahhoz, hogy legalább a osztályozós helyezést elérjék, ami esélyt adott volna a bennmaradásra. A klubvezetés és a szurkolók optimistán tekintettek a jövőbe, remélve, hogy gyorsan visszatérhetnek a Bundesligába. Nem is sejtették, hogy hat szenvedéssel teli év vár rájuk.
Az 57 ezer férőhelyes stadion továbbra is megtelt meccsről meccsre, de a tavasz a Hamburgban már nem a kikötő vízén megcsillanó napfényt jelentette a szurkolók számára, hanem a fájdalmas futballvereségeket. Hat sikertelen kísérlet következett. Négy alkalommal a negyedik helyen végeztek, egy hajszállal lemaradva a feljutást jelentő vagy osztályozós pozíciókról, kétszer eljutottak a feljutásért vívott osztályozóig, de mindkétszer elbuktak, a kritikus mérkőzéseken a csapat rendszeresen alulteljesített, és összeroppant a nyomás alatt.
Az egyik legironikusabb pillanat akkor jött el, amikor a Hamburg legendája, Felix Magat, az 1983-as BEK-döntő győztes góljának szerzője, a Hertha BSC vezetőedzőjeként állította meg egykori csapatát a feljutás kapujában. Tavaly pedig a szomszédvár és városi rivális St. Pauli jutott fel a Bundesligába, miközben a jóval nagyobb költségvetéssel rendelkező Hamburg ismét elbukott.
A hét év során nyolc különböző edző próbálkozott – sikertelenül – a feljutás kiharcolásával. Ez a folyamatos változás és bizonytalanság tovább súlyosbította a klub problémáit, és nem tette lehetővé a stabil fejlődést.
Merlin, a futballmágus
Amikor 2024 novemberében menesztették Steffen Baumgartot, a Hamburg vezetősége ideiglenesen a 34 éves másodedzőt, Merlin Polzint nevezte ki a csapat élére. Senki sem gondolta, hogy éppen ő lesz az, aki megtöri az átkot. Polzin neve – amely a mitológiai varázslóra utal – különös véletlen, hiszen valóban bűvészmutatványra volt szükség a Hamburg helyzetének megfordításához.
A fiatal edző Hamburgban nőtt fel, és a klub szurkolója, ami extra motivációt jelentett számára. A vezetőség csupán átmeneti megoldásnak tekintette, amíg tapasztaltabb szakembert találnak, de olyan eredményeket ért el, amelyek mellett nem lehetett elmenni.
Amikor átvette a csapat irányítását, a Hamburg a hetedik helyen állt a Bundesliga 2-ben, messze a feljutást jelentő pozícióktól. Az ezt követő 20 mérkőzésen azonban:
- 11 győzelmet aratott,
- hat alkalommal döntetlent játszott,
- mindössze három vereséget szenvedett.
Ezek az eredmények nem tűnnek kimagaslónak, de éppen elegendőek voltak ahhoz, hogy a csapat feljusson a második helyig, és bebiztosítsa a közvetlen feljutást. Polzin nem Julian Nagelsmann-féle csodaedző, és senki sem tekintette edzői csodagyereknek. Csendes személyisége és pragmatikus megközelítése azonban pontosan az volt, amire a Hamburgnak szüksége volt az önbizalma visszanyeréséhez.
A feljutás hősei
A Hamburg sikere nem csak az új edző érdeme volt. Számos játékos kiemelkedő teljesítménye hozzájárult a feljutáshoz.
A 30 éves csatár, Davie Selke meglepetésre 22 gólt szerzett 30 Bundesliga 2-es mérkőzésen. A korábbi német U21-es válogatott játékos pályafutása során soha nem tudott tartósan megkapaszkodni a Bundesliga csapataiban, de Polzin megtalálta a módját, hogyan hozza ki belőle a maximumot. Selke még egy szörnyű arccsonttörés után is folytatni tudta a játékot – egy maszkban lépett pályára, és továbbra is eredményes maradt.
Jean-Luc Dompé, a francia szélső volt a csapat első számú előkészítője, gólpasszainak köszönhetően a támadók rendszeresen helyzetbe kerültek.
Ludovit Reis, a holland középpályás formája sokat javult a szezon második felére, és kulcsszerepet játszott a csapat játékának szervezésében.
Daniel Heuer Fernandes, a portugál kapus a védelmi blokk oszlopa volt, több kritikus mérkőzésen mentette meg csapatát.
Különösen figyelemreméltó Selke története, aki egy Hertha elleni mérkőzésen borzalmas arcsérülést szenvedett – arccsontja felső részén lyuk keletkezett –, de védőmaszkban folytatta a játékot, és továbbra is gólerősen futballozott. Ez a fajta elszántság jellemezte az egész csapatot az idény hajrájában.
Kihívások az élvonalban
Bár az ünneplés és az öröm jogos, a Hamburg előtt komoly kihívások állnak a Bundesligában. A csapat jelenlegi kerete valószínűleg nem elég erős ahhoz, hogy könnyedén bent maradjon az élvonalban, és idővel az európai kupaszereplésért harcoljon.
A hét év másodosztályú száműzetés alatt olyan klubok, mint az RB Leipzig, az Eintracht Frankfurt és számos más német csapat jelentős fejlődésen mentek keresztül. A Hamburg lemaradása évekre tehető, amit nehéz lesz rövid idő alatt behozni.
A szurkolók, akik átélték az elmúlt évek csalódásait, óvatosan tekintenek a jövőbe. Még a feljutás eufóriájában is tudják, hogy kemény időszak következik. A Bundesligában senki sem fogja vendégszeretettel várni őket, bár sokan örülnek majd a patinás klub visszatérésének.
A német liga szervezői különösen örülnek, hogy a Hamburg nagy befogadóképességű stadionjában újra lesznek meccsek, hiszen a német szurkolók jelentős bevételt hoznak a kluboknak. A Hamburg visszatérése tehát pénzügyi szempontból is pozitív a liga számára.
Ami a sportos kilátásokat illeti, a csapatot jelentősen meg kell erősítésíteni, különösen a védelemben. A klub múltjában olyan védők játszottak, mint Jerome Boateng, a 2014-es világbajnok vagy az innen induló Jonathan Tah, aki a Bayer Leverkusen bajnokcsapatának oszlopa lett. Az intelligens játékosmegfigyelés és átigazolási politika segíthet a Hamburgnak a bennmaradási harcban.
Fontos azonban különbséget tenni a klub státusza és jelenlegi állapota között. A Hamburger SV, mint a Bajnokcsapatok Európa Kupájának egykori győztese, örökre beírta magát a futballtörténelembe. A jelenlegi állapotában azonban még a Bundesliga 2-ben sem számított hegemonnak – csupán a liga egyik vezető csapata volt, amely végre megtörte a negatív sorozatot egy fiatal edző vezetésével.
Most, hogy a Hamburg visszatért a Bundesligába, meg kell találnia az egyensúlyt a dicső múlt tisztelete és a realisztikus jövőkép között. A tradíció és az 57 ezer szurkoló lelkesedése hatalmas erőforrás lehet, de csak gondos tervezéssel és megfontolt építkezéssel válhat újra a német futball meghatározó szereplőjévé a legendás északi klub.
