Gyulai Hírlap - Kulináris központot alakítana ki az egykori gyulai vágóhíd épületegyüttesében

Gasztronómiai és kulturális központként töltené meg újra élettel az egykori gyulai vágóhíd műemléki védettségű, történelmi jelentőségű épületegyüttesét diplomatervében Kesjár Ákos Mihály.

A Breuer Marcell-diplomadíjjal elismert koncepciót az epiteszforum.hu oldalon mutatták be. Készítője úgy fogalmazott: a projekt középpontjában a világhírű gyulai kolbász hagyományának megőrzése és modern kontextusba helyezése áll, ötvözve a kulináris örökséget a 21. századi építészeti megoldásokkal.

A szakember felidézte: az 1892-ben épült, historizáló stílusú épületcsoport kulcsszerepet játszott Gyula húsipari fejlődésében, és ma is meghatározó eleme a városképnek. Mint ismertette, az egykor a vásártér sarkában szabadon álló épületegyüttes az elmúlt évtizedekben sajátos helyzetbe került, ma bevásárlóközpontok, benzinkút és parkolók szorításában áll. Kis része a gyulai húsipar történetét bemutató múzeumként működik, őrizve a hely gazdag kulturális örökségét.

Kesjár Ákos Mihály komplex építészeti beavatkozást javasol a város peremén, a terv célja, hogy újraértelmezze és újra élettel töltse meg a helyszínt, miközben tiszteletben tartja annak történelmi múltját. Koncepciója két fő pillérre épül: a meglévő kolbászmúzeum újragondolására és az épületegyüttes funkcióinak bővítésére.

Az épületcsoport három fő részből áll: a volt vágóhídból, az istállóból és a felügyelői lakásból. A diplomaterv szerint a vágóhíd két párhuzamos épületét kortárs, üveghomlokzatos épülettömeggel kötnék össze, az egykori istállóépületet pedig acél- és üvegszerkezetű bővítménnyel toldanák meg. Emellett a két meglévő épület közötti terület rácsos acélszerkezetű térfedést kapna, rugalmasan szabályozható árnyékolással.

A terv készítője által megálmodott „Gyulai Kulináris Központban” a látogatók kolbászkészítő workshopon ismerkedhetnének meg a tradicionális kolbászkészítéssel, és maguk is kipróbálhatnák azt. A koncepció szerint a főépület egyik szárnyában éttermet és konyhát is kialakítanának, előbbi kínálata a workshopokon készült termékekre és más helyi specialitásokra épülne. Az egykori istállóépületben és annak kiegészítésében kávézó és hentesbolt kapna helyet, utcáról is megközelíthető kialakítással.

A két párhuzamos épületet összekötő épületrészből adódóan a területen egy belső korzó is létrejönne, amely sétálgatásra, pihenésre adna lehetőséget, továbbá a kávézó és az étterem külső fogyasztóhelyéül szolgálhatna.

Kesjár Ákos Mihály a jelenleg kolbászmúzeumként működő épület funkcióját megtartaná, viszont a közel eredeti állapotára állítaná vissza, így az egyfajta emlékházként működne.

A terv különleges elemei a telek két ellentétes sarkán lévő téglakémények, melyek szimbolikus jelentőséggel is bírnának; vizuálisan kapcsolnák össze a régi és új épületrészeket, miközben az épületegyüttes ipari múltjára is visszautalnának. Funkcióját tekintve az egyik kémény a kolbászkészítéshez kapcsolódó füstölő szerepét töltené be, a másik egy kültéri kemencéhez kapcsolódna, amely a külső térlefedés alatt található, lehetőséget teremtve szabadtéri főzésre és sütésre.

A tervezés során kiemelt figyelmet kapott az anyaghasználat is. A meglévő épületek karakteres téglaarchitektúrája megmaradna, ugyanakkor az új épületrészek üveg-, acél- és betonfelületei ipari esztétikát kölcsönöznének az épületegyüttesnek. A téglaépületek és az új, sötét acélszerkezetek között a fekete égetett téglából készült kémények teremtenének egységet – részletezte a koncepció készítője.

Kesjár Ákos Mihály arra is odafigyelt, hogy a környező modern kereskedelmi létesítményektől „elforduló”, intim, „befelé forduló” teret alakítson ki, amely „nyit a környező zöldfelületek felé, újra kapcsolatot teremtve a városi szövettel”. Egy új, északnyugat–délkelet irányú közlekedési tengelyt alakítana ki, amely összekötné a környék gyalogosrendszerét, és a közeli zöldterületek fejlesztésével egy összefüggő zöldfelületi rendszert hozna létre.