„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.”
(Juhász Gyula)
Orvosi diplomáját 1969-ben kapta a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. 1969 októberében kezdte pályáját a Gyulai Megyei Kórházban. Először két éven át a sebészeti osztályon dolgozott, majd a szülészeti osztályra került.
1974–1976 között a kalocsai városi kórházban dolgozott, majd szülész-nőgyógyász szakorvosként visszatért kórházunkba.
Szakmai munkáját a jó szakmai felkészültségen túl mindig a precizitás jellemezte. Elismerésként 1982-ben adjunktusi, majd 1986-ban főorvosi kinevezést kapott. Faragó László főorvos úr osztályvezetői tevékenysége alatt osztályvezető helyettesként dolgozott a szülészet-nőgyógyászati osztályon.
A laparoscopos sebészet térhódítását követően szakmai érdeklődése annak nőgyógyászati alkalmazása felé fordult.
Tagja volt az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének, 1990 óta a kórházi szakszervezeti bizottság elnöke.
A Vöröskereszt kórházi alapszervezetének tagja, valamint titkáraként jelentős tevékenységet fejtett ki.
1981-ben főigazgató főorvosi dicséretben, 1986-ban Egészségügyi Minisztériumi dicséretben, 2006-ban a Békés megyei képviselő-testület elnöki dicséretében, valamint „Kórházért” elismerésben részesült. 2018-ban Pándy-emlékérmet vehetett át.
Munkáját lelkiismeretesen, nagy gyakorlati tudást mutatva végezte, innovatív volt, akire mindig számíthattak munkatársai. Számtalan gyógyult és elégedett beteg által öregbítette évtizedeken keresztül a szülészet-nőgyógyászati osztály hírnevét.
Tudtuk, hogy ideje véges, mégis váratlanul és megdöbbenéssel ért bennünket a hír: örökre elment.
Igen, tudtuk, hogy betegségével és sorsával az utóbbi években ugyanúgy küzdött, mint szakmai pályafutása alatt számtalan beteg gyógyulásáért, valamennyi újszülött világrajöveteléért. Magas szintű szakmai tudás, nagy fokú munkabírás jellemezte.
Jó humorú ember volt, akit az orvosok, asszisztensnők, nővérek egyaránt tiszteltek, szerettek. Szakértelmével és tudásával bárkinek szívesen rendelkezésére állt a problematikus esetekben.
A minőségi munka iránti igénye, munkatársainak megbecsülése alapozta meg a szakmai tekintélyét. Életében mindig azt vallotta, hogy az orvosi hivatásban a legmeghatározóbb értékmérő a páciensek, a betegek szeretete és ragaszkodása.
Optimista, illúziók nélküli életében, mindig jókedvű munkatársként vett részt az osztályos rendezvényeken. Munkája mellett igyekezett teljes életet élni. Nagyra értékelte a színvonalas gasztronómiát, és a jó borokat is becsülte.
Betegei, munkatársai, a szülésznők fiatal generációinál a jó megjelenésével a „Su”-féle empátiás hozzáállásával és humorával kiváltotta azt a fajta szeretetet és tiszteletet, amelyet csak fokozni tudott a betegek, a kollégák, a szakma és általában az egészségügy iránti alázatos elkötelezettségével.
Dr. Suhajda János szülész-nőgyógyász főorvos úr csendes, magányába visszahúzódó távozása nagy fájdalom mindannyiunk számára.
Nem szokványos változásokban teli életet, áldozatos és szerénységgel teli eredményes életművet hagyott maga mögött. Sok boldog embert hagyott itt, akik ismerhették, a kezei között szülhettek, gyógyulhattak. Bölcsességekben gazdag tanítási, nyugalmat árasztó személyisége, emlékeinkben örökre megmarad.
Főorvos Úr! Kórházunk és osztályunk nevében köszönjük, hogy itt voltál velünk, köszönjük, hogy kollégáid lehettünk!
Ahogyan Kölcsey Ferenc írja:
„Az emlékezet életet ád;
s ki tetteiben megemlegettetik,
az halhatatlan lesz.”
A Békés Vármegyei Központi Kórház munkatársai nevében
dr. Becsei László főigazgató főorvos
