Gróf Wenckheim József és felesége, Jankovich Stefánia
Célul tűzte ki a Gyula városában élő szegényeknek, betegeknek, nyomorban tengődőknek a segélyezését, a kereset nélkülieknek a kereset szerzését, a munkaképteleneknek élelemmel, ruházati cikkel és pénzzel való támogatását tekintet nélkül a segélyezendők korára, nemére és vallására.
Elhatározását befolyásolta, hogy a szegények száma emelkedett a korszakban a felmerülő gazdasági problémákból adódóan. A városba költöző emberek egy részének a 18 000 fős város nem tudott megélhetést biztosítani, ami fokozta a szegénységet. Az 1870-ben jellemző időjárási viszontagságok: a nagy fagy és a nyári esős időszakok a mezőgazdasági termelést, munkát nehezítették, bizonytalanabbá téve a gazdálkodást és a megélhetést. A gazdasági problémák ellenére a társasági élet a korszakban felpezsdült. A településen sorra alakultak az egyletek. A több évtizede fennálló kaszinó, a „gyulai kör” mellett műkedvelő gárda, dalkör, torna- és tűzoltóegylet is alakult. A jótékonysággal foglalkozó nőegylet alapításának eljött az ideje.
Jankovich Stefánia először személyesen kereste meg azokat, akiket szeretett volna elképzeléseinek megnyerni. Utána felhívást tett közzé a gyulai nők részére a Békés című lapban egylet megalakításának tárgyában a grófi kastélyban tartandó értekezletre. Az alakuló közgyűlésen 1870. december 4-én elfogadták az alapszabály-tervezetet. A szervezet első elnöke Jankovich Stefánia lett. Az eseményen mintegy száz tag vett részt.
A Gyulai Nőegylet feladatául jelölte meg az ínség enyhítését. Kenyeret adni azoknak az embereknek, akiknek nincs jövedelmük, addig, míg újra keresőképesek nem lesznek. Segíteni a munkaképtelen, idős embereket, „átvállalni a teher alatt roskadozók terhének egy részét, mosolyt deríteni a bánatos arcokra, reményt varázsolni a reménytelenségtől lesújtott lélekbe”.
Jankovich Stefánia 1878-ig vezette a szervezetet. Őt Wenckheim Krisztina követte, aki negyvenöt évig volt elnöknő. A nőegylet a segélyezés és a támogatás több formáját is alkalmazta. Havonta átlagban 80 szegény ember kapott pénzsegélyt. A hajléktalan, tehetetlen szegényeken is próbáltak segíteni, így létrehozták a József-ápoldát. Szobát béreltek a részükre, a szobák bútorait, az ágyakat, ágyneműt összeadták. A nőegylet fizette az ápolda lakbérét és tűzifáját is. Az idős, szegény, támasz nélkül maradt nők részére hozták létre a Stefánia-menhelyet, hogy fedél alá kerüljenek, és emberhez méltó körülmények között éljenek. A nőegylet biztosította a lakbért és az élelmiszert is a lakók számára. A tagok 1909-ben elhatározták, hogy népkonyhát hoznak létre a szegények élelmezésére. Átlagban naponta 75 személyre főztek ebédet. Levest, főzeléket, húst és kenyeret adtak a rászorulóknak. Nemcsak hajlékot és élelmet próbáltak biztosítani, hanem az egészségmegőrzéshez és a betegségek leküzdéséhez is hozzájárultak. Ennek érdekében a betegek részére gyógyszereket vásároltak. További céljuk volt, hogy a munkaképtelen embereknek, szegényeknek ruhát, élelmet és rendes havi segélyt biztosítsanak.
A jótékonykodással foglalkozó Gyulai Nőegylet tevékenysége hozzájárult a korszak szociális problémáinak az enyhítéséhez.
