Fotó: Harruckern János középiskola
A Harruckern János középiskola diákjainak újra lehetőségük nyílt arra, hogy síelhessenek. A haladók tovább fejleszthették sítudásukat, a kezdők pedig átélhették a síelés örömét.
A sítábor szervezése mindig az előző tábor idejére datálható, ugyanis a sportág egyre kedveltebb a fiatalok és a kevésbé fiatalok körében is, így aki későn eszmél, könnyen szállás nélkül marad.
Nekünk, Békés megyeieknek óriási szerencsénk, hogy a Bihar-hegységben lévő Vârtop sípálya csupán pár órányira van. Az útviszonyok tökéletesek, a táj önmagáért beszél, a háziak vendégszeretete mindent felülmúl. A sípályák minőségéről komoly személyzet és eszközök gondoskodnak, a pályák környékén egyre több a minőségi vendéglátóegység.
Fotó: Harruckern János középiskola
Induláskor mintegy 15–20 centiméteres hó búcsúztatott minket, ám a Görbedi (Gurbediu) síkságon (az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb keleti harci gyakorlótere) egy hópelyhet sem lehetett látni. Ahogy az Aranyos völgyéhez közeledtünk, egyre nagyobb volt a hó, Vârtopon már kétméteres hóréteg fogadott minket. Több mint 10 éve járok az Ovidiu panzióba, de még soha nem láttam ekkora havat, 2012-ben csak megközelítette ezt a mennyiséget.
A szállás elfoglalása után mindenki megebédelt, majd teljes „menetfelszereléssel” a pályára mentünk. A haladók rutinosan a felvonók felé vették az irányt, a kezdők pedig Nagy Endre tanár úr köré gyülekeztek, mint a kiscsibék. Az első esések mindenki számára emlékezetesek maradnak, mint amikor biciklizni tanultunk meg. Amikor a tanulók már önállóan lecsúsznak néhány métert „burkolás” nélkül, megjön a kedvük, hogy még jobban, még hosszabban csússzanak. Valamilyen szinten mindenkinek sikerült elsajátítania a síelést, ezt hívják igazi sikerélménynek.
Fotó: Harruckern János középiskola
Reggelente havazásra és gyönyörű napsütésre ébredtünk. A nappalok csúszkálással, síeléssel és esésekkel teltek, az esték közös főzőcskézéssel, társasjátékkal, sztorizgatással és zenehallgatással.
A négy nap nagyon hamar eltelt, mindenki szeretett volna még legalább pár napot maradni, de ez nem volt lehetséges. A húszfős csapat, melynek tagjai főleg a gyulai és az eleki tagintézmények tanulói, nagyon kellemes négy napot töltött Vârtopon. Szombaton reggel az idő is siratott minket, eleredt az eső, csepegtek az ereszek, de még jócskán maradt hó a Bihar-hegység lejtőin.
Ezúton mondunk köszönetet az iskola vezetésének és az iskola alapítványának (A Korszerű és Hagyományokat Ápoló Szakképzésért Alapítvány) a segítségért.
