Bagdy Emőke a gyulai művelődési házban
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Együtt indultunk el péntek este Bagdy Emőkével az élet napos oldalára, hogy megvizsgáljuk, mi a jelentősége a derűnek, a mosolynak, a nevetésnek, a humornak és a viccnek az emberi életben. Mindannak, ami fénylővé teheti, teszi a lelkünket és a mindennapjainkat.
Bagdy Emőke elsőként azt elemezte ki, mit tesz velünk a mosoly, amely akkor a legjobb, ha spontán, hiteles, de még akkor is hasznos, ha csupán akaratlagos, mivel egy idő után valódivá alakul. Mint mondta, 30 másodperc elegendő ahhoz, hogy a mosoly izgalomba hozza az örömközpontot, kellemes állapotot idézzen elő. Tegyük tehát fel arcunkra a mosolyt, javasolta, s hagyjuk is ott, ha kell, játsszuk meg magunkat, mert csak így fordíthatjuk a javunkra természetünk fantasztikus mechanizmusát.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
A szakpszichológus előadásában arról is hallhattunk, hogy a mosoly mint társadalmi követelmény, elvárás kultúránként változik. Az amerikaiban, tudjuk, kötelező, a Keep Smiling egyfajta parancs, de a kínaiban is jelen van már ősidők óta. Nálunk kérdéses, találkozunk-e vele, például valamelyik szolgáltatónál, a pénztáraknál, az irodákban, bárhol, ahol ügyeket intézünk. Pedig a megléte bátorító lenne, mutatott rá a szakember, olyan tekintetben is, hogy ne csak álljunk szótlanul az alkalmazott előtt, hanem merjünk is kérni, kérdezni tőle.
– Közismert, hogy mosolyra mosollyal válaszolunk. Ahol ez nem működik, ott nagyon súlyos érzelmi problémák vannak – mutatott rá a kutató.
Aztán arról beszélt, mekkora hatalma van a nevetésnek, hogyan írja felül a bánatot, miként köt össze az egységtudat-állapotban, és miért érdemes bevezetni a gyógyászatba. Hogy valójában egy olyan pozitív ragály, amelybe minden tiltakozásunk ellenére bele lehet fáradni. A nevetés ugyanis alaposan igénybe veszi a szervezetünket, végül szélcsend állapothoz vezet az által, hogy levegő kieresztésével feloldja, kiköpteti, kilöki a feszültségeinket. Masszírozni kezdi a beleinket, és így olyan belső mozgást okoz, amely a szélszorulásra is megoldást jelent. Vagyis: robbantásos technikaként egészen jól alkalmazható, fogalmazott Bagdy Emőke.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Érdekességként kifejtette, döbbenetes, hogy lehetetlen konkrétan meghatározni, mi az, ami képes megnevettetni az embert. Ellenben kétségtelen, hogy az együttlétek mosollyal indulnak, és nagyon kevés kell ahhoz, hogy ne legyen oka a nevetésnek egy közösségben. A nevetés tehát mindig társas, együtt nevetünk, összenevetünk. A sorozatos magányos nevetés gyanúra adhat okot. Biztatásképpen felidézte egykori egyetemi tanárát, aki az óráját egyszer azzal indította, hogy megkérdezte, ki a normális, majd meg is válaszolta: az, akit nem ismerünk közelebbről.
A rangos előadó megjegyezte: a Ma még nem nevettem című könyv társszerzőjével, Pap János hangmérnökkel arra jöttek rá, hogy huhogni sosem szoktunk örömünkben. Azért nem, mert az „u” a félelem és a harag hangja. A nevetés mindig hahaha, hihihi, hehehe formát ölt. Ezekkel a hangtársításokkal szabadulunk meg mindattól, ami rossz lehet nekünk. Ilyen értelemben a kacagás egyfajta zsigeri kocogás, örömtréning, szociális bohóckodás. Amikor szomorkodunk, az immunkatonák is elkezdenek búsulni. Miután jobbra fordul a kedélyállapotunk, az immunkatonák kihúzzák magukat, és azt mondják, ja, ezt az állapotot érdemes megőrizni.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Egyértelmű tehát, hogy a depresszió az immunállapot megroggyanásával jár, nyomatékosította a pszichológus. Segítsük ezért magunkat abban, hogy regeneratív folyamatok is történjenek velünk. Nézzük meg a nagy nevettetők filmjeit, műsorait, hozzunk elő a múltból boldog pillanatainkat, hallgassunk, meséljünk vicceket, bízzunk meg a bohócdoktorok munkájában, mert ők, és a felsoroltak mind a testi fájdalmak leküzdéséhez is hozzájárulnak. Ez viszont nem vicc.
Bagdy Emőke aláhúzta: mindössze 20 perc elegendő ahhoz, hogy az immunkatonák megkapják a parancsot, és automatikusan engedelmeskedjenek a javulás érdekében.
A telt házas szív- és fejtágító azzal zárult, hogy a nagyérdemű meghallgathatta, miként értelmezik az élet napos oldalait felnőtt minták alapján a gyermekek, mit gondolnak például az örömlányokról. Nem volt tehát véletlen, hogy kapuzárás előtt örömkönnyek hullottak a színházteremben.
