Forrás: internet
Kedves barátném!
Hát tudd meg, borzasztóan felháborodtam! Képzeld, itt volt nemrég a Nemzetközi Nőnap, amely néhány éve avval a bájos szokással jár, hogy a nagyon gáláns úriemberek meglepik egy kis ajándékkal a kedvesüket. Biztosan hozzátok is bekérezkedett már ez a nemes hagyomány. Kérlek szépen, már korán reggel felkelten, annyira izgultam, és vártam, hogy Lajos felköszöntsön, és hozzon nekem legalább egy szál virágot. Rá voltam készülve, hogy megteszi. Még egy finom zserbót is sütöttem hajnalban, hogy legyen, amivel megkínáljam. A frizurámat is rendbe szedtem, kicsinosítottam magamat, rúzs, körömlakk, gyöngysor, szóval készültem. És vártam, és vártam, és nem jött. Csak harmadnap jelent meg egy teljesen új és nagyon drága öltönyben, amire azt mondta, hogy másodkézből vette… Elhiheted, Katika, mennyire kellemetlen volt ez nekem. De nem sokáig tartott őrült állapotom. Úgy döntöttem, hogy visszavágok! És elmentem vásárolni, s mindent, amit az utóbbi tíz évben magamtól megtagadtam, hogy neki több jusson, azt most megvettem. Jól tettem, ugye? Rájöttem, hogy így kell cselekedni, mert csak ebből tanulnak, másból sem. A férfi az már csak ilyen marad, a lapok is megírták. Katika, sose vonjál meg magadtól semmit egy férfi kedvéért!
Puszil
a te Ágnesed
