Advent első vasárnapja az András-naphoz legközelebb eső, más számítás szerint a karácsonyt megelőző negyedik vasárnap, s egyben ez a nap az egyházi év kezdete. Idén ez november 29-re esett, s városunkban hagyományosan – a civil szervezetek, az iskolák és az egyházak közösen – vásáros és műsoros délutánnal készülünk és emlékezünk erre a napra. Az előttünk álló hetek a készülődés jegyében telnek, ahogy az adventi koszorú négy gyertyája is a várakozást jelképezi. Hetenként eggyel többet lobbantunk lángra az „eljövetel”-re, ami az advent jelentése.
Az adventi vásár megannyi kedves, kézzel készített aprósága segít díszbe öltöztetni az otthonokat, egyúttal az első ajándékozási alkalom is ez, hiszen a tárgyakért felajánlott összeg jótékonykodás, amiből a maguk kívánságára gazdálkodhatnak a kiállító intézmények. Ilyenkor kevés pénzből nagyon szép, ötletes, karácsonyi hangulatot idéző aprósággal térhetünk haza minden évben az adventi vásárról. Persze idén sem csak ezért volt érdemes kilátogatni a rendezvényre. Aki nézelődni indult csupán, feltöltekezhetett a zene, a fények, a mosolygó arcok derűjével, ez pedig erőt adhat a karácsonyt megelőző tennivalókhoz.
Arra is figyelmeztet, hogy az ajándék ára nem forintokban mérhető, hanem a lelkesedéssel, amivel kiválasztjuk, amivel szeretteinkre gondolunk. Annál inkább elmondható ez, mivel sokunk szerettei, legfőbb kincsei, a gyermekek voltak a vásár főszereplői. A legkisebbektől a nagyobbakig hol vidám, hol megindító műsorokkal készültek erre az alkalomra. Fehér szárnyas angyalkák, fekete kisördögök, lucázók, legény- és leánycsúfolók, táncolók lepték el a színpadot. Hogy a szülők, nagyszülők, a gyerekek, a lelkes felkészítő pedagógusok szeme ragyogott-e fényesebben vagy a szereplők fölé magasodó, gyönyörűen felékesített karácsonyfa, nem tudhatni. Valószínűleg majd az a fenyő lesz a legfényesebb, amelyet a negyedik gyertyagyújtást követően vesznek körül a családok egy izgalmas, mégis békés készülődés gyümölcseként. Áldott gyümölcseként.
