Nagyon szerettük édesanyádat – súgták oda sokan október utolsó napjának verőfényes délutánján, a gyulai református újtemetőben Kiss Anikó fiának a virággal borított sírnál. Napfényben fürdött az október végi temető, és fény volt a búcsúzók arcán is.
Kiss Anikótól, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium magyartanárától, az Erkel Ferenc Múzeum főmuzeológusától, az 1963-as Erkel Diákünnepek egyik alapítójától, Gyula Kiváló Polgárától római katolikus szertartás szerint búcsúzott Kovács Péter, a gyulai római katolikus egyházközség plébánosa, sokakkal együtt.
Az ajtó bezárult lenn, és kinyílt egy másik fenn – mondta Gyula plébánosa. Ahogyan a búcsúbeszédben elhangzott, a gyászolók elkísérték, míg élő ember mehet – a sírig. Fénylett a temető a napfénytől, s a búcsúzók arca azoktól az emlékektől, amelyeket Kiss Anikó hagyott rájuk.
Kiss Anikó könyveket is letett az utókor asztalára a gyulai várról, a ferences kolostorról, a malmokról, a szappanfőzésről, a teherhordásról, az Erkel múzeum tárgyairól, az1849-es fegyverletételről, az EDÜ-ről. Tanította az embereket az iskolában, és tanítja tovább könyveiben.
Nyolcvan évet élhetett. Szülei mellé temették a gyulai református újtemetőben.
Forrás: vitalap.hu
