Idén sem kedvezett az időjárás a méhészeknek, miután a méhészeti évben – szeptembertől augusztusig – két természeti csapás is sújtotta őket. Tavaly szeptemberben az aszály, idén pedig a szeszélyes tavasz miatt a legóvatosabb becslések szerint is 20 százalékkal kevesebb mézet termeltek a méhek. A Gyulai Hírlap Pauló Lajos méhésszel beszélgetett a szakma szépségéről és nehézségeiről.
Ha visszaemlékszünk, idén korán berobbant a tavasz, majd visszatért a tél, utána pedig rögtön nyár lett. Három héttel később éledt fel a természet, ám a növények fejlődésével a méhek nem tudták felvenni a versenyt. Télen összezsugorodnak a családok, viszonylag kevesen élik túl a telet, majd tavasszal elkezdenek szaporodni. Idén viszont már a virágok régen pompáztak, amikor a rovarok még csak fejlődtek.
– Az első nagyobb mézmennyiséget adó növény a repce. Idén a repcére április 22-én vittük ki a méheket, május 5-én átvittük az akácosba, és ott pergettük ki a repcemézet. Ezzel biztosítjuk, hogy színtiszta akácmézet kapjunk. Az akáccal sem sikerült elérni a kívánt mennyiséget, ugyanis a májusi 35 Celsius-fokos hőség miatt az akác a kéthetes virágzási fázisát letudta egy hét alatt. A méhek a várt virágpor negyedét, ötödét tudták behordani. Ráadásul a gyalogakácbokor hamarabb borult virágba, ami ugyan nagyon finom, de rontja az akác minőségét. Végül a napraforgótábla mellé telepítettük a családjainkat. Miután már az is levirágzott, a méhek pihenhetnek, készülhetnek a télre, hiszen a Dél-Alföldön nincs már olyan növény, amely elegendő nektárt adna. Táplálékul a kaptárakba mézzel kevert szirupos vizet teszünk – mondta a Gyulai Hírlapnak Pauló Lajos.
A következő feladat a méz értékesítése, melyet 120 literes hordóban árulnak. Egy hordóba kétszáz kilogramm méz fér. A vegyes méz felvásárlói ára 700 forint, az akácmézért 1000 forintot is adnak. Az értékesítés főként külföldre történik. Gyulán és környékén hetven méhész tevékenykedik, mely a terület méretéhez képest soknak számít.
