Halmos Béla 1970-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, 1970 és 1972 között, illetve 1979-től 1982-ig a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet városrendező építészmérnökeként gyakorolta is eredeti szakmáját, de már 1969-ben nagy sikert aratott zenésztársával, Sebő Ferenccel a Magyar Televízió Röpülj, páva című műsorában. 1969-től 1974-ig a Sebő–Halmos duó, 1974-től 1979-ig a Sebő Együttes tagja volt. 1972 és 1979 között a Bartók Táncegyüttes zenekarvezetője, 1972–73-ban a 25. Színház tagja volt – számol be a Heti Válasz internetes oldalán.
1976-tól oktatta a táncházi zenét, 1972-től foglalkozott népzenegyűjtéssel, -kutatással, 1982-ig a Zenetudományi Intézet külső munkatársaként, 1982-től 1985-ig aspiránsként, 1985-től pedig tudományos munkatársként.
Munkásságát egyebek közt A népművészet ifjú mestere és SZOT-díjjal (Sebő Ferenccel megosztva), Állami Díjjal (Sebő Ferenccel és Tímár Sándorral megosztva), Magyar Művészetért Díjjal, Magyar Örökség-díjjal, Budapestért Díjjal (Sebő Ferenccel megosztva), Bartók Béla-emlékdíjjal és Gyula város díszpolgári címével ismerték el. 2013. március 15-én „népművészeti örökségünk ápolásáért, a népzeneoktatás megszervezésében való tevőleges részvételéért, a Táncház Archívum létrehozásáért, a hagyományok megőrzésében és továbbadásában meghatározó jelentőségű, a szellemi kulturális világörökség részét képező táncházmódszer megalkotásáért és elterjesztéséért, rendkívül sokrétű tevékenysége elismeréseként" Széchenyi-díjat kapott.
Forrás: mno.hu
A Gyulai Hírlap 2009-ben készített interjút Halmos Bélával. Az interjú itt olvasható el: Halmos Béla, aki kapanyéltől hegedűvonóig mindent megkapott Gyulán
