Póka György (képzőművész):
– Május 1-jével kapcsolatban először az jutott eszembe, hogy évtizedekkel ezelőtt, amikor még tanár voltam, rendszeresen részt vettünk a május 1-jei felvonulásokon. Szerettük is, nehéz is volt, de akkoriban a szívünkben benne volt, mert a tavaszt, a fiatalságot jelentette, minden szépségével, a természet éledésével együtt. Azok a május 1-jék még mindig bennem vannak. Az ünnep szerepe és jelentősége természetesen megváltozott az idők folyamán, de talán az idősebb generáció emlékeiben ezek a felvonulások még jó emlékezettel élnek. Az elmúlt években a május 1-jei eseményeket csak rádióból, televízióból, újságokból kísértem figyelemmel, inkább dolgoztam, munkával töltöttem ezt a napot is, mert a képek, a természet szépségének megörökítése nem várt. A mostani május 1-jét is valószínűleg munkával fogom ünnepelni, a soron következő feladatokat fogom ellátni.
Hajdúné Dávid Veronika (gyeden lévő anyuka):
– Amikor Gyulán vagyunk, akkor mindig ki szoktunk menni a majálisra. Én Érdről költöztem ide, idén hazamentünk, a szüleimmel voltunk. Mivel ezen a napon nem dolgozik senki, ilyenkor együtt van a család. Érden hasonló városi rendezvények lehettek, mint itt, de nem emlékszem rá, hogy felvonulásra jártunk volna. Anyósom mesélt róla, hogy Gyulán, a Béke sugárúton vonultak fel az emberek, és a különböző munkahelyek közösséget alkotva mentek végig az utcán. A gyerekek számára biztos érdekes volt, de ha ma lenne ilyen program, nem hiszem, hogy felvonulnék. Május 1-je lényegében az első nyár eleji program, ami akár a családnak, akár a nagyobb baráti társaságoknak lehetőséget kínál a kikapcsolódásra.
