Könnyedén kizökkenek a nyugalmamból, ha a napjaim nem úgy zajlanak, mint ahogyan elterveztem. Precíz listákat szoktam készíteni a teendőimmel, és mindig örömmel tölt el, amikor kipipálhatok valamit a kis fecnimen. Igyekszem a saját magam által, saját magamnak készített napirendet, a saját magam által elvártnál hamarabb befejezni. Önmagammal versengek.
Napról napra jobb akarok lenni. Ambiciózusként vágyom az eszményi hiánytalanságra. Ezt sokan rosszallják, mondván, hogy a törtetők mindig az első helyért, a „trófeáért” hajtanak, és sosem elégednek meg a másodhegedűs szerepével. Szerintem azonban a „paradicsomi” célok elérése iránti lelkesedés azt mutatja meg, hogy van miért élni és küzdeni. Biztosan tudom, hogy más is így van ezzel.
De miért is tesszük ezt? Kinek akarunk megfelelni? Ki tudná pontosan körülírni a tökéletességet, hogy aztán számon kérhesse rajtunk? Úgy működik ez, mint a szerelemben, ahol mindenki számára más valaki jelenti a „tökélyt.” Ez pedig attól függ, hogy az élet mely elemeit tartjuk leginkább fontosnak.
Felmerül tehát a kérdés: ha a tökéletességet minden ember egyénileg, az általa leglényegesebbnek tartott tényezők egyidejű makulátlanságaként tudja megfogalmazni, akkor vajon nem csupán önmagunknak akarunk-e megfelelni? Vagy talán elfelejtjük a tökély meghatározásának szubjektív jellegét, és valóban mások arcába szeretnénk vágni perfekt magasabbrendűségünket, miközben a világ lenyomására vágyunk? Mindkettő igaz lehet. Hiszen nap mint nap viaskodunk önmagunkkal, ám egyikőnk sem ódzkodik attól, ha sikereinkre mások irigyek, vagy ha „véleményvezéreink” dicséretüket fejezik ki nekünk.
Persze léteznek olyanok is, akiket valóban csak a másokon való átgázolás vágya hajt, ám az ő munkájukat is csak egy szűk kör fogja „tökéletesnek” tartani. Tehát aki valóban boldogan akar élni, annak csupán arra kell koncentrálnia, hogy az életét betöltő szüntelen küzdelemben egyetlen legyőzni kívánt ellenfele önmaga legyen, hiszen nem a barátainkat, nem a főnökünket vagy a párunkat, hanem kizárólag önmagunkat kell túlszárnyalnunk. De azt megállás nélkül.
