magyari barna
Fotó: Gyulai Hírlap
Amikor több milliárd évvel ezelőtt emberi ősünk lejött a fáról, balra nézett, jobbra nézett, de csak az civilizálatlan világ bámult vissza rá. Hajdani ősünk nem csak a követ, hanem lényét, lelkét is folyamatosan csiszolta, az idő múlásával így jöhetett létre az emberi kultúra.
Sajnos manapság a kősúlyos problémákat cipelve, sokszor elsiklunk a kulturális értékek mellett. Megélhetés és kultúra. Bankszámla és szóhasználat. Szinte napi szinten valami hasonló „örökrangadók” játszódnak le lelkünkben. Mindezek tükrében nemzetünk történetében két jeles, de eléggé elhallgatott kulturális évfordulóról szeretnék említést tenni. Július 20-án volt 425 esztendeje, hogy Károli Gáspár gönci lelkész fordításában megjelent magyarul a Biblia. Ennek köszönhetően egyre szélesebb körben gazdagodott akkor beszélt anyanyelvünk, mert a Biblia révén az emberek szókészlete jelentősen gyarapodott. Augusztus 8-án volt 225 éve, hogy Sződemeteren világra jött Kölcsey Ferenc, nemzeti imádságunk, a Himnusz költője. Kölcsey nemcsak Kazinczy Ferenc és nyelvújítók lelkes támogatójaként vált ismerté, hanem főműve (melyet 1844-ben Gyula jeles szülötte, Erkel Ferenc zenésített meg) ma is magyarságunkat erősíti.
A Biblia bő négy évszázada maradandó lelki táplálékkal látja el nemzetünket, magyarságunk egységét pedig immár sok-sok évtizede Kölcsey Ferenc Himnuszának szövege kovácsolja egybe.
„Kalapomon egy szál virág, / van-é aki rálicitál? /Adom egy karéj kenyérért,/ ha nincs ára – adom ingyért…” – írta Gyulai vásár című versében a szeptember 14-én 95 éve született gyulai költő, Simonyi Imre. S a kultúra is ilyen egy szál virág lelki kalapunkon, melyre, ha van licitálás, ha nincs… ha ingyen adjuk, akkor is érték.
Az igazi baj ott kezdődik, ha a kultúrának nemcsak értéke nincs, hanem igény sincs rá. Mert valljuk be őszintén, manapság a megélhetés és kultúra, a bankszámla és szóhasználat derbiken gyakran a megélhetés és a bankszámla áll győzelemre…
