magyari barna
Fotó: Gyulai Hírlap
A karácsony és a szilveszter elmúltával átmenetileg csak a családi és baráti vendégeskedések ritkultak, hétköznapi látogatások, zaklatások viszont továbbra is történek.
A házaló árusok lakásunk ajtajában ismét „bombasztikus” ajánlataikkal ostromolnak bennünket, nem gondolva arra, hogy már a puszta látványuktól égnek áll a hajunk. A jól hangzó, de mégis kételyt ébresztő célokra adományokat gyűjtők szintén mindig a legalkalmatlanabb pillanatban nyomják a csengőt. A különböző infrastrukturális szolgáltatások munkatársai is előszeretettel keresik fel otthonunkat, ők a mérőállást leolvasni, vagy a tartozást beolvasni jönnek. Amikor a fürdőkádba éppen, hogy beléptünk, szinte biztos, hogy ismét valaki csengőnkre tapasztja a kezét, mert kizárólag csak tőlünk szeretné megtudni, az általa keresett személy pontosan hol lakik.
A dolgos hétköznapok beálltával az aktív lakosság is ismét útra kelt, ők a munkahelyeikre igyekeznek. A stresszhelyzetek viszont nem mennek, hanem jönnek. A kissé türelmetlen feleség ismét ideges, ha a kocsmából fél órával később tér haza a férj. A kisnyugdíjast az emészti, hogy a karácsonyi túlköltekezések után vajon miből fizeti ki a legközelebbi villanyszámlát. A középiskolás nagylány azért feszült, mert több órát kénytelen tankönyveivel tölteni, mint a szilveszteri buliban megismert új barátjával. Jani bácsit is meglátogatta már az idén nem kívánatos „vendég”. A derék öregúr tegnap reggel saját lakásában fogadta a spanyolnátha rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, a vírusos influenzát...
