A rendszerváltást követő gyulai önkormányzatiság históriájában eleddig nem akadt olyan képviselő, aki első munkanapján, az alakuló ülésen veszítette volna el teljes politikai szavahihetőségét és becsületét. Önkormányzati képviselőnek Gyulán még nem sikerült politikailag olyan gyorsan megsemmisülnie, mint Bod Tamásnak, aki ezzel minden bizonnyal beírta magát a gyulai politikai almanachba.
Ilyen lelki teherrel bizonyára nem lesz könnyű elpolitizálgatnia az elkövetkezendő öt esztendőt. Téved, ha azt gondolja az Együtt-PM politikusa, hogy történetére senki sem emlékszik vissza évekkel később, illetve nem fogják rá emlékeztetni újra és újra. Ne legyen kétsége afelől sem, hogy nem jobboldalról emlékeztetik majd, hiszen szerencsétlen és kellemetlen mandátumügye sem onnan szivárgott ki, hanem baloldali segédlettel sejlik majd fel megint ez a kellemetlen eset, egykori kampánybarátai juszt sem hagyják szabadulni a múlt eme rettegett árnyékától, a következő kampányfinisben meg tuti nem.
Talán hiba volt, s ezt lehet ő is tudja már, nem létező bajszát összekötni a gyulai gyurcsányistákkal. Lehet, hogy meggondolatlan lépés volt részéről nem tartani magát szavához és írásban tett politikai nyilatkozatához. Vajon miért ragaszkodott Bod Tamás annyira ahhoz a mandátumhoz, amelyről bizonyos választási együttállás esetén lemondott a Demokratikus Koalíció javára? Miért kapaszkodott körömszakadtáig ebbe a mandátumba, a vele járó képviselőségbe? Miért nem tartotta meg adott szavát? Amikor pedig ezt számon kérték rajta, miért nem akarta meghallani?
Bod Tamás amúgy nem egy szerencsés alkat. Politikai kampányai sorra elbuktak. Nem lett belőle országgyűlési képviselő, sem polgármester, sem választókerületi képviselő. Az, hogy a gyulai testületben képviselőként ülhet most bent, hát, hogy is fogalmazzunk, hogy ne legyen sértő számára, egy, a választási szövetségesétől elcsaklizott listás mandátumnak köszönhető. Ezek szomorú tények egy politikusra nézvést.
Egy ilyen történet után miért is lett volna meglepő, hogy egykori kampánytársai és szövetségesei kérdőjelezték meg Bod Tamás szavahihetőségét és ezzel politikai becsületét? A Demokratikus Koalíció, az egykori szövetséges mára el is tiltotta Bodot a párt nevének szájára vételétől is. A DK, Gyulán a legerősebb baloldali bázissal bíró párt, jó politikai érzékkel, kellő időben és kellő sajtóvisszhang mellett szakított Boddal. Nyilván a gyurcsányistáknak más terveik vannak a jövőre nézve, olyanok, amelyeknek Bod Tamás minden bizonnyal nem az első sorból tapsol majd.
A Gyulán végelgyengülésben majdnem kimúlt MSZP tetszhalottként éledt újra a választásokra. Jelenlegi vezetőjükkel, ha sokat nem is tettek hozzá a kampányhoz, elvenni sem tudtak mit belőle. A Gyulán mára fantomszervezetté degradálódott szocialisták viszont nem hátráltak ki Bod Tamás mögül. A mandátumügy végeredményben nem pártjukat érintette, hiszen nem az MSZP bukott be egy mandátumot. Ha a mandátumügy nem is izgatta fel az emeszpéseket, s ingatta meg hitüket Bodban, vajon az újdonsült képviselő kissé botrányos és baklövésektől nem mentes politizálását meddig nézik szótlanul?
Bod Tamás pofonegyszerű politikai kommunikációt dolgozott ki magának. A békésen és konstruktívan ügyvivő gyulai testületi ülések szószöveteibe rendre megpróbálja belebogozni a baloldali nagypolitika botránymotívumait. Nem kell nagy jóstehetségnek lennünk ahhoz, hogy lássuk, hova vezet mindez a Boddal botladozó (fél)baloldalnak.
Bod Tamás nagyon magányos politikus lesz Gyulán. Magányosan ül majd a testületi üléseken, s ahogyan gyakorta teszi most is: Népszabadsággal kezében, meghúzódva a díszterem egyik sarkában, látványosan bújja a baráti sajtót.
