Életének 79. évében, a közelmúltban elhunyt Márai Géza aranydiplomás agrármérnök, címzetes egyetemi docens, a Magyar Biokultúra Szövetség volt elnöke.
A szakember a Gyulai Hírlapban 2011-ben megjelent interjúban mesélt gyulai kötődéséről és a városban eltöltött időszakról.
„(…) habár én nem született gyulai vagyok, de a családunk atyai ágon az, és mi is ott éltünk a háború óta. Másrészt viszont az indíttatásom sem ebbe az irányba mutatott. A családomban a humán- és társadalomtudományi beágyazottság volt jellemző: édesapám, dr. Márai György tanácsvezető bíró volt, de nemcsak apai, hanem anyai ágon is voltak jogászok a családban. Édesapám emellett komoly szerepet játszott a város kulturális életében, például ő volt az Erkel család életéről szóló első mű társszerzője. De neki köszönhetem a nagyfokú zeneszeretetet is. A vár tetején előadott tárogatós fanfárja nyitotta meg a hatvanas, hetvenes években a gyulai várjátékokat; azt mondják, a hangja olykor Békéscsabáig elhallatszott” – elevenítette fel.
Márai Géza az agrármérnöki diploma megszerzése után feleségével Gyulára költözött. A szakember a Lenin Hagyatéka Mgtsz-nél öntözéses agronómusként dolgozott.
„Hamarosan jött azonban a gyulai élet realitása: 1966/67 telén óriási árvíz volt a Körösökön, és Ant környékén, a román oldalon úgy nyitották meg a gátakat, hogy Várit és Dénesmajort majdnem elsöpörte a víz. Végül egy gát, amit éjt nappallá téve építettek a határ mentén, megmentett minket, de ha én az öntözés szót kiejtettem volna, valószínűleg villával kergetnek el. Úgyhogy vége lett az öntözési álmoknak. Megismerkedtem viszont a téesz más üzemegységeinek munkáival, és szerencsére kapcsolatot tudtam teremteni azokkal a nehéz sorsú, galambősz emberekkel, akiket bepofoztak annak idején a téeszbe, és akiknek a kisujjában volt a szakma. Ekkor tudtam a lexikális tudást gyakorlati tudássá alakítani” – idézte fel.
Az agrármérnök két és fél évet töltött Gyulaváriban, majd a szentbenedeki állami tangazdasághoz került, ahol a szarvasmarha-ágazat vezetője lett. Ekkoriban számos szakcikket írt, amelyek nyomán felfigyeltek rá Gödöllőn, így került vissza az egyetemre, a takarmányozási tanszékre. A hetvenes évek elején ezzel indult el az egyetemi karriere.
Márai Géza elnöke volt a Magyar Biokultúra Szövetségnek, amely vezetése idején áttörést ért el az ökológiai gazdálkodás állami elismertetésében – emelte ki Roszík Péter, a szervezet alelnöke az általa írt nekrológban, a Biokultúra 2023/1. számában. Aláhúzta: a szakember munkái közül kiemelkednek azok a cikkek, előadások, amelyekben „az iparszerű termeléssel előállított termékek elsilányosodását igazolta, hiszen elemzései szerint egy emberöltő alatt az élelmiszerekben meglévő ásványi anyagok, vitaminok felükre, harmadukra estek vissza, sőt esetenként el is tűntek élelmeinkből”.
Az agrármérnök elszármazott gyulaiként, a Gyula Városért Baráti Kör tagjaként szívesen segítette tanácsaival a mindenkori gyulai városvezetést, és több alkalommal tartott előadást a fürdővárosban.
