szávai krisztina
Fotó: Gyulai Hírlap
Apró, karcsú szekrényke. Magassága egy méter, a két oldala és a hátulja fenyődeszkából készült, az ajtaja osztott üveglap, kulccsal záródik. Aljában egyetlen polc, amire a szalmiákszesz került, fölé pedig a gondosan összetekercselt tervrajz és az üres papír, amire a szesz finoman rámásolta a rajz vonalait, számait és betűit.
Nagyapám az étkezőasztalon rajzolt. Hideg időkben bent, a cserépkályha mellett, jó időben a nyárikonyhában vagy kint, a lugas alatt. A másolószekrénykének azonban biztos helye volt a hatalmas, öblös karosszék mögött a sarokban. Fölötte polcokon sorakoztak a tustollak, körzők és vonalzók, ceruzák, papírtekercsek. Itt készült, megannyi épület mellett, Mári néniék új háza, Fülöp bácsi megújult műhelye és a kicsi, de kényelmes balatoni nyaraló is.
Nagyapám nemcsak tervezte, két kezével meg is építette megálmodott házait. Munkájában a kor legmodernebb vívmánya, a másolószekrényke segítette. Csak kétszer egy évben mozdították ki az öblös fotel mögül, a sarokból. November 7-e és április 4-e előtt pontosan kettő héttel Nagyapám precízen, barna hullámkartonokkal vonta be a szekrénykét, spárgával szorosan és erősen körbekötözte, mint a hurkát sütés előtt, s gabonaszállító talyigáján a veres homlokú csillagos házba vitte. Mindenkor átvételi elismervényt kapott a szekrénykéről, amely a kényszerünnep után három nappal a visszavételt biztosította.
Bár nagyapám viseltes puskája még mindig úgy lógott a padlásgerenda szögére akasztva, ahogyan a háborúból hazahozta, mégis másolószekrényét félte a hatalom. Mert nagyapám fegyvere egy szóból kettőt, kettőből százat csinált. Mint az írógépe, amely rendesen ruhák alatt a szekrény aljában, e napokon az istállóban elásva tartózkodott. Egy hét alatt beboríthatta volna röplapokkal az egész városkát. Nagyapám fegyvere kicsi polcokkal megrakva tálalószekrénykévé szelídült ebédlőnkben. Ahogy deszkáját a szesz pirosa színezte meg eltávolíthatatlanul, úgy őrzi belsejében egy rendszernek ordas félelmét.
