Nagyszabású ünnepséget rendezett Gyula Város Önkormányzata és a Gyulai Rendezvényszervező és Kulturális Nonprofit Kft. ma este az új Kohán Képtár felavatása alkalmából. A képtár ezentúl a sokak által a művelődési ház „B” épületeként ismert, kibővített építményben látogatható.
A Göndöcs-kert rehabilitációjára kiírt pályázat kitűnő alkalmat szolgáltatott arra, hogy Gyula Város Önkormányzata megnyugtatóan rendezze a Kohán-hagyaték sorsát. Fontos szempont volt, hogy a Kohán Képtárként működő Vigadó visszakapja eredeti funkcióját, ám ugyanakkor egy olyan kiállítóhely létrehozása is szükségesé vált, mely alkalmas a nagyméretű vásznakból álló tárlat bemutatására.
- Ahhoz, hogy képtárként használhassuk az épületet, funkcionalitásában is megfelelően kellett kialakítanunk és - hasonlóan a Rondellához - szigorú műemlékvédelmi szempontok figyelembe vételével kellett kibővítenünk. E szempontok miatt a hozzáépítés nem lehetett historizáló. A régi és az új épületrésznek határozottan úgy kellett elkülönülnie egymástól, hogy a hozzáépítés ne konkuráljon az eredeti épülettel. Ahhoz viszont, hogy a Kohán Képtár az eddigieknél nagyobb mértékben részévé válhasson a város kulturális életének, egy jó épületnél többre van szükség. Éppen ezért a képtár újranyitása után időszakos kiállításoknak is helyet ad majd – hangzott el dr. Görgényi Ernő polgármester beszédében, aki a szép számban megjelent közönséget köszöntötte. A polgármester köszönetet mondott Gyarmati Gabriella művészettörténésznek, akinek értő tudása nélkül nem jöhetett volna létre a Kohán György alkotásaiból álló főtárlat, s Rippl-Rónai, Gulácsy, Egry és Szőnyi képeiből összeállított kiállításanyag sem.
Az új Kohán Képtár avatásán Ibos Éva művészettörténész osztotta meg gondolatait a megjelentekkel.
- Nem is nyílhatna jobbkor a Kohán képeit bemutató képtár mint most, amikor az alföldi festészet országos fókuszba került. Érdekes jelenség ennek a képzőművészeti irányzatnak a háttérbe csúszása. (…) Kohán nem magányos úton haladt. Művészetét csak az előzmények és analógiák tükrében értelmezhetjük helyesen, hozzáadva természetesen a 20. század közepének törekvéseit, melyeket Kohán sajátos erővel transzponált monumentális ihletettségű festészetében. Nála a morális elköteleződés párosul az izmusok iránti nyitottsággal, egy új szemléletű képalkotási igénnyel, amelyben helye van a hagyományoknak és a kortárs tendenciák érvényesítésének. Kohán határokat feszegetett művészetében, amelynek befogadásához az utókornak is meg kellett érnie. Az új képtár letisztult szerkezetes falai között úgy érezni, Kohán életműve végre a méltó helyre érkezett a szentélyek fényében, éppen a legjobbkor – nyitotta meg a tárlatot Ibos Éva.
