A gömbvillám ma még ritka és ismeretlen jelenség, de a modern fizikai elméletek már megadják azt a hátteret, amely segítségével e különös természeti jelenségek tanulmányozhatók. Ezen elméletek fényében az is kiderül, hogy a gömbvillámok nem is viselkedhetnének másként. A jelenlegi fizikai tanulmányok még csak a nagyenergiájú gömbvillámokkal foglalkoznak, amelyek különösen hatalmas villámlásoknál keletkeznek, viszont a plazmagömbökkel, plazmaörvényekkel, s egyéb természetes légköri jelenségekkel kapcsolatban még csak keveset tudnak a szakemberek. Ugyanebbe a kategóriába sorolhatók még a különböző adótornyok által kibocsátott sugárzásokból összeállt mikrohullámok által gerjesztett gömbök, amelyek olykor a legváratlanabb helyeken bukkannak fel. Ezek a jelenségek külsőre nagyon hasonlók lehetnek, tulajdonságaikban is vannak átfedések, viszont a gömbvillámokat sok minden más is megkülönbözteti az egyelőre nagy ismeretlen kategóriába tartozó társaitól.
Ezek az igazán nagy energiájú jelenségek képesek minden átmenet nélkül megjelenni zárt térben. Az iszonyatosan nagy töltés- és energiatartalmuk miatt tárgyak hullhatnak ki belőlük, tárgyakat tüntethetnek el, ezenkívül képesek vezetékeket kirobbantani a falból, átfúrni vastag betonfalat, olykor a víz alatt is felbukkanhatnak, s ami nagyon érdekes, hogy nem hat rájuk a gravitáció. Hatalmas energiatartalmuk alapján, több milliárd fokosnak kellene lenniük, viszont, ha valaki mellett elhaladnak, akkor az illető többnyire nem érzékel hőt. Többségük hangtalan, bár némelyiküket halk sercegő hang is kíséri. Energiájuknak köszönhetően parajelenségeket is előidézhetnek, mint például meggörbülnek a fémek, vagy felmágneseződnek a szigetelő anyagok. Ezek a tulajdonságok elég nehezen magyarázhatók, bár itt van elrejtve a titok, hiszen ezeket a viselkedéseket csak egy minőségét tekintve más anyag produkálhatja.
Egy kicsit most eltekintve a gömbvillámok világától, alapvetően kétfajta villám létezik, úgymint negatív és pozitív. E két ismert villámtípus között lényeges különbség, hogy míg a negatív villám kialakulása ugrásszerű lépésekben történik, addig a pozitív villámnál ez folyamatos, s a kisülés is egyetlen fővillámból áll, amelynek követeztében áramerőssége átlagos esetben is 200 ezer amper. A negatív villámlásnál a főkisülés több tucat kisebb kisülésre is tagozódhat, s az egész folyamat másodpercekig is eltarthat. A kétfajta villám között jelentős különbség mutatkozik a keletkezés gyakoriságának szempontjából is, azaz nagyjából ezer negatív villámra esik egy pozitív. Ez a körülmény azért különösen érdekes, mert a gömbvillámok keletkezésének gyakorisága is hasonló eloszlást mutat, s ráadásul olyan helyeken figyelik meg a leggyakrabban, ahol a viharok ereje is hatalmasabb, így levonható az a következtetés, hogy a gömbvillámokat a legerősebb villámok keltik.
Mikor egy szokatlanul erős villámcsapás történik, az energiasűrűség a kritikus érték fölé megy, s gömbvillám keletkezik, ám ez a gömbvillám szükségszerűen a tér egy egészen más pontján jelenik meg. A keletkezett szuperszimmetrikus részecskék már megszületésük pillanatában megérzik egymás jelenlétét az ezen az energiaszinteken működő más jellegű gravitációs- és elektrogyenge kölcsönhatások segítségével és egy közös gömbfelületre gyűlnek össze. A gömbfelület kialakulása eközben magába zárja a mi háromdimenziós terünk egy darabját és a szinte még abban a pillanatban végbemenő gyors fizikai folyamatok során a világunk egészen más pontján jelenik meg zsákmányával. A keletkezett gömbvillám a szuperszimmetrikus fotonok mellett szuperszimmetrikus elektronokat és szuperszimmetrikus pozitronokat is kibocsát, s ezek révén a töltött részecskék kölcsönhatásba tudnak lépni a normális anyag töltött részecskéivel, s azzal fura dolgokat visznek véghez. Ezek a hatások rövidebb-hosszabb ideig tartanak, de minden esetben átmenetiek. S hogy mért nem érezzük a gömbvillám anyagának milliárd fokos hőmérsékletét? A szuperszimmetrikus foton, amely a gömbvillám hősugárzásának hordozója, a mi műszereink és érzékszerveink által érzékelhetetlen sugárzás formájában sugárzik szét a térben. A gömbvillámot azért látjuk egyáltalán, mert részecskéi ionizálják a közvetlen környezetében levő légköri részecskéket, s lényegében ezt látjuk, s nem pedig magát a gömbvillámot!
